Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam 1997. évi 1. füzet KÖNYVISMERTETÉS GODA LÁSZLÓ: DIE FURTEN DER DONAU/ПЕРЕКАТЫ НА РЕКЕ ДУНАЙ A Duna-medencebeli országok regionális együttműködése * az UNESCO/NHP keretében: A Duna-Monográfia (1986) kiegészítő kötetei. V/l kötet: A Duna gázlói. Nyomdai előállítás 1996-ban, a VITUKI Rt. sokszorosításában. 187 oldal, 63 ábra, 5 táblázat, 2 melléklet. A Duna-medencebeli országok hidrológusainak 1972-ben kezdődött együttműködésében Magyarország kezdettől fogva kezdeményező, lendítő szerepet vállalt. Az együttműködés első jelentős eredményeként 1986-ban megjelent háromkötetes Duna-Monográfia szintetizáló vízmérleg-fejezete a VITUKI-ban készült (Domokos Miklós és Sass Jenő). A Monográfiának 1987 és 1996 között három tematikus kiegészítő kötete jelent meg: — 1993-ban az I. jelű kiegészítő kötete a hordalékviszonyokról (Rákóczi László) — ugyancsak 1993-ban а П. jelű kiegészítő kötet a hőmérsékleti- és jégviszonyokról (A. Stancíková, Szlovákia), végül — 1996-ban az V/l jelű kiegészítő kötet a Duna gázlóiról (Goda László). Az utóbbi kiegészítő kötet készítésének nemzetközi koordinátora és szerzője, dr. Goda László, aki a nemzetközi Duna Bizottságnál töltött évei óta a témakör alapos ismerője. Köztudomású, hogy az ember a legrégibb idők óta szívesen települt folyók közelébe. A hidak megjelenése előtt ezek a települések rendszerint ott alakultak ki, ahol a vízfolyás az év legnagyobb részében viszonylag könnyen átgázolható volt. Akkoriban a vízi közlekedés még kismerülésű csónakokon bonyolódott le, hajózási akadályt ezek a gázlók nem jelentettek. A legújabb korban, főleg az ipari forradalom kezdete óta azonban a helyzet megváltozott. A tömeges személy- és áruszállítás megjelenésével egyre nagyobb merülésű hajók jelentek meg és a gázlók, az alluviális vízfolyásoknak ezek a természetes és jellemző mederalakulatai, egyre inkább és egyre hosszabb ideig kezdték akadályozni a belvízi hajózást. Szükségszerűen megindult a tervszerű folyószabályozás, mint mérnöki tevékenység, amelynek egyik fö célja mindig a hajózási viszonyok megjavítása volt: A rendszeres gázlórendezés, a növekvő igények által követelt hajóútméretek megteremtése és fenntartása ma is a vízügy legfontosabb és legnehezebb feladatai közé tartozik. A Duna gázlóiról készült kiadvány jelentős segítséget nyújt e feladatok megoldásához azzal, hogy a Duna hajózható, tehát Regensburg és Sulina közötti szakaszán található 236 gázló legfontosabb jellemzőit, azok 1960 és 1990 közötti alakulását ábrák és táblázatok segítségével jellemzi. A gázlók alapfogalmainak tisztázása és a rendelkezésre álló gázlóadatok feldolgozásának módszertani ismertetése után külön fejezet foglalkozik a gázlók kialakulásának medermorfológiai feltételeivel a Duna felső, középső és alsó szakaszán. Moz-