Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Szennyvíztisztító tavak szervesanyag nitrogén- és foszfor-eltávolító hatásfokának vizsgálata 131 3. Szennyvíztisztító tavak magyarországi alkalmazásának alapelvei A környezetgazdálkodási szempontból korszerűen tervezett szennyvíztisztításiszapkezelés logikai modellje (Bardóczyné 1985) két alapkérdésből indul ki: - Az adott tisztított szennyvízmennyiséget milyen befogadóban lehet elhelyezni, és mi a befogadó vízminőségi igénye az elfolyó szennyvízre nézve? - Hogyan lehet a szennyvíziszapot hasznosítani? A szennyvíztisztító tavak, II. fokozatként alkalmazva, a 0-1000 m

3/d kapacitástartományba tartoznak, ezen belül műszaki-gazdasági és környezetgazdálkodási szempontokat is mérlegelve, javasolt alkalmazási tartományuk: - levegözés nélküli, mechanikus tisztítás után alkalmazott tavak: max 1000 Leé (150 m

3/'d) szennyvízmennyiségre: - levegőztetett, mechanikai tisztítás után alkalmazott tavak: max 5000 Leé (750 m

3/d) szennyvízmennyiségre (a levegőztetés időszakos). Ha a tervezett szennyvíztisztítás - iszapkezelés kapacitástartománya megfelelő, azaz a javasolt alkalmazási tartományban van, többszempontú értékeléssel kell dönteni a tó létesítéséről (Juhász 1992). A „kis szennyvíztisztító telepek" kategóriában is többféle megoldás létezik. Egy adott környezetben a döntés szempontjából figyelembe veendő feltételeket a CEMAGREF (1985) kiadványa tartalmazza. Az utótisztító tavak létesítésére két okból kerülhet sor: - A befogadó igényli a III. szennyvíztisztítási fokozatot; -Nem feltétlenül szükséges III. fokozat, de kis beruházással megvalósítható egy utótisztító tó, ebben az esetben környezetvédelmi érdekből javasolható a létesítése (németországi példák). Az utótisztító tavak alkalmazhatóságát nem egyértelműen a kapacitástartomány dönti el, még annyire sincs felső korlát, mint a II. fokozatként alkalmazott tavaknál a javasolt 750 m

3/d. Itt a kérdés inkább úgy jelentkezik, hogy ha a környezet adta lehetőséget kihasználva, kis költséggel megépíthető egy utótisztító tó, műszaki paramétereit megbecsülve milyen tisztítási hatásfokra lehet számítani? Ha a becsült tisztítási hatásfok nem elegendő, a rendszer mesterséges technológiával egészíthető ki. Magyarországon a szennyvíz utótisztítására kétféle „tavat" alkalmaznak. Az egyik típus, egy épített, gátakkal körülvett földmedence, melyet csak a tisztított szennyvíz táplál (Tiszaújváros, Gyula), ennek a típusnak a létesítése egyértelműen javasolható. A másik típus tulajdonképpen egy mesterséges (vagy természetes) tó, amelybe a tisztított szennyvíz közvetlenül belefolyik. A megoldás csak jól működő biológiai tisztítás után javasolható. Ez sokkal nehezebben kézbentartható rendszer, ha létesítésének célja elsődlegesen a befogadó védelme, mint Marcali esetében, akkor jó megoldás. Ha a tó egyéb célra is használatos (pl. vízisport stb. nem biztos, hogy a tóban az előírt vízminőségi paraméterekét garantálni lehet (Orfű, Gödöllő).