Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam 1997. évi 1. füzet DOKTORI ÉRTEKEZÉSEK SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TAVAK SZERVESANYAG NITROGÉNÉS FOSZFOR-ELTÁVOLÍTÓ HATÁSFOKÁNAK VIZSGÁLATA DR. BARDÓCZYNÉ DR. SZÉKELY EMŐKE A környezetvédelem egyik legnagyobb problémáját világszerte a szennyvíztisztításjelenti. A fenntartható fejlődés elvének figyelembevételével, amely az anyag- és energiatakarékosságra ösztönöz, a szennyvíztisztításban is egyre nagyobb érdeklődés irányul a természetes eljárások felé. A természetes biológiai szennyvíztisztítási eljárások lényege, hogy a talaj, vagy a vízrendszerek szennyeződéslebontó képességét hasznosítják, jelentősebb műtárgyak és gépészeti berendezések alkalmazása nélkül. A környezetgazdálkodási szemlélethez jobban illeszkedő, decentralizált vízgazdálkodás előtérbe kerülésével Magyarországon is fontos kérdésként jelentkezik a kis települések (tisztítótelep kapacitás 1000 m

3/d alatti szennyvíztisztításának megoldása (Juhász 1992). Ebben a nagyságrendben viszont a tavas szennyvíztisztítás versenyképes lehet a mesterséges eljárásokkal. Technológiai szerepüket tekintve, a szennyvíztisztító tavak létesíthetők mechanikai tisztítás után (biológiai), ill. mesterséges biológiai eljárás után, III. tisztítási fokozatként. Az eljárás világszerte széleskörűen alkalmazott, európai viszonylatban legjelentősebbek a német és francia tapasztalatok. Németország bajor tartományában például a szennyvíztisztító telepek 54%-a tavas rendszerű. Magyarországon a 70 -80-as években létesült tavas szennyvíztisztítók elterjedését a környezeti adottságok határozták meg. A legtöbb ilyen technológiájú telep, számszerint 14, Hajdú-Bihar megyében üzemel. 1. A II. szennyvíztisztítási (biológiai) fokozatként alkalmazott tavak 1.1. A debreceni és balmazújvárosi tórendszerek A legnagyobb kapacitású szennyvíztisztító tórendszer Debrecenben 1989-92 között 80 000 m

3/d kapacitással üzemelt, ideiglenes jelleggel, a mesterséges biológiai tisztítótelep megépítéséig. A tórendszer kémiai-biológiai vizsgálatait a Debreceni Vízmű Vállalat végezte tavankénti mintavétellel. Az üzemeltetés időszakában 2 db Dorr rendszerű előülepítő után került a szennyvíz az ún. Lovász—Zugi tavakra, majd a második, Tócó-Kösely menti légoxidációs tórendszerre. Az adatsorok értékeléséből megállapítható volt, hogy A kézirat érkezett: 1997. I. 21. Dr. Bardóczyné dr. Székely Emőke oki. vízépítőmérnök, az Agrártudományi Egyetem (Gödöllő) Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének adjunktusa.