Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Galbáts Z.-Kiss A.: Az 1995. decemberi Körös-völgyi árvíz és a szükségtározások hidrológiai elemzése és értékelése

78 Szlávik L.-Galbáts Z.-Kiss A. III. táblázat Az 1995. decemberi árhullám jellemző esésviszonyai és áradási intenzitása a Körösökön Árvizes év Ant—Remete közötti max. eséskülönbség (m) Esésmaximum és vízállás tetözés időkülönbsége Antnál (óra) Maximális áradási intenzitás Antnál (m/óra) 1970 3,48 36 0,14 1974 3,94 56 0,16 1980 5,57 13 0,44 1981 4,56 7 0,34 1995 4,26 20 0,08 igaz itt figyelembe veendő, hogy az induló vízállás már eleve igen magas (7,20 m) volt. A Fehér-Körösön Gyulánál az áradási maximum 0,12 m/óra volt, ami ennél az árhullámnál egyértelműen a Fehér-Körös dominanciáját mutatja. Az árhullám jellemző esésviszonyait és áradási intenzitását a III. táblázat foglalja össze. 3. Vízhozam mérések és vízhozam görbék A Körösökön az árvízi szükségtározók üzemeltetése miatt nagy jelentősége van a vízhozamok rendszeres mérésének az árhullámok levonulása során. Éppen ezért már az árhullámok kialakulásának kezdeti szakaszában elkezdődött a vízhozam mérése a legfontosabb vízhozammérő szelvényekben, annak érdekében, hogy az árvízi hurokgörbék megszerkeszthetők legyenek. Köztudott, hogy árvíz idején, a folyók esésviszonyainak hirtelen megváltozása, valamint az egymásba torkolló vízfolyások visszaduzzasztó hatása miatt speciális vízállásvízhozam kapcsolatok jönnek létre, amely jelenséget az árvízi hurokgörbe fogalmának bevezetésével lehet leírni. Ennek leegyszerűsített lényege az, hogy az árhullám áradó és apadó ágán ugyanahhoz a vízálláshoz más-más vízhozamok tartoznak. Az áradó ági vízhozamok sokszor 2—3-szor több vízmennyiséget szállítanak a folyóban, mint az apadó ágiak, ezért pl. a szükségtározók megnyitási időpontjának meghatározása szempontjából nem közömbös a hurokgörbe tágasságának ismerete, az áradó és apadó ág meredekségének nyomon követése. Minden árhullámnak sajátos hurokgörbéje van, ezen belül a hurokgörbék jellege jellemző az adott folyó lefolyási viszonyaira, és összefüggésben van az adott folyó folyórendszeren belüli aktuális dominanciájával. A Fekete-Körösön Remete esetében például mindig a tágas, meredek áradó ágú hurokgörbe a jellemző, ami azzal függ össze, hogy — összevetve a Fehér-Körössel — az árhullám eleje (a nagyobb szintkülönbség és a rövidebb, kerekded alakú vízgyűjtőterület miatt) hamarabb ér az összefolyás szelvényébe, ezáltal mintegy szabad utat kapva vonul le a mederben, uralva az egész Körös-rendszert. A remetei vízhozam-tetőzés, illetve a Fehér-Körös árhullámának megérkezése közel egy időpontra tehető, ekkor a Fekete-Körös áradó vízállás mellett már rohamosan csökkenő vízhozammal rendelkezik - az érkező hozam jelentős része medertározásra, ezáltal vízállás-emelkedésre fordítódik — energiája nagy részét elveszti. A vízrendszer árhullámának alakításában ezután a meghatározó sze-