Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
1. füzet - Illés L.-Konecsny K.:Az 1995. decemberi felső-tiszai árhullám hidrológiája
48 Illés L. -Konecsny K . ról a mennyiségi csapadékelőrejelzések, a távmért csapadékadatok, valamint a radarmeteorológiai információk lehetnek. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság hidrológus szakcsoportja a decemberi árhullám ideje alatt 53 előrejelzést készített, melyből 50 bizonyult megfelelőnek és mindössze 3 hibásnak. A hidrológiai előrejelző munkához kapcsolódva külön említést érdemel az az előrejelzés, mely december 27-én 11,40-kor a Tisza—Vásárosnamény szelvényére készült és amely hozzájárult ahhoz, hogy 15:45-kor sor került a rendkívüli árvízvédelmi készültség elrendelésére. A védelemvezetés döntése alapján akkor a hidrológus szakcsoport olyan helyzetelemzést végzett, mely a lehető legkedvezőtlenebbnek elképzelhető hidrológiai és meteorológiai szituációt vette figyelembe: - a Tisza és a Szamos árhullámcsúcsa egyidőben érkezik Vásárosnamény térségébe; - a december 27-én reggel kiadott 24 órás előrejelzett csapadék az előrejelzés szerinti maximumon hullik le; - esetlegesen bekövetkező további külföldi víztározó ürítések tovább növelik az árhullám magasságát és tartósságát; Ezen főbb tényezők figyelembevételével került meghatározásra a Vásárosnaménynál várható 9,20-9,60 m vízállás. A Tisza-Vásárosnaménynál 8,58 m-rel tetőzött, tehát a 9,20-9,60 m-es előrejelzés, mint a várható szélsőséges feltételezett vízállás helyesnek bizonyult. Ez az előrejelzés akkor lett volna hibás, ha a tényleges tetőző vízállás megközelíti vagy esetleg túlhaladja az előrejelzett értéket. Az előrejelző tevékenység értékelésekor említendő, hogy a külföldi víztározás hatásai miatt elsősorban a Túr és a Kraszna vízállás előrejelzései bizonytalanabbak voltak. Az előrejelzések bizonytalanságát ezen a két vízgyűjtőn növelte a rendelkezésre álló adatok kis mennyisége is. 5. Összefoglaló megállapítások, javaslatok Az 1995. decemberi felső-tiszai árhullám hidrológiai sajátosságok tekintetében nem nevezhető rendkívülinek, éppen ellenkezőleg, olyan időszakban keletkezett és olyan nagyságrendű volt, mely az elmúlt évtizedek eddigi tapasztalatainak megfelelt. Az árhullámok előfordulási valószínűsége 8—16%-ra becsült. A szokásostól eltérőnek volt tekinthető viszont az, hogy a Szamos ilyen magasságú és tartósságú árhulláma és a második szamosi árhullám csúcsa akkor keletkezett, amikor a Tiszán Vásárosnaménynál már igen magas vízállások alakultak ki. Ez jelentette azt a bizonytalanságot a helyzetértékelésben ami miatt teljes mértékben utólag is indokoltnak ítélhető a rendkívüli árvízvédelmi készültség elrendelése.
