Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Muszkalay L.-Varsa E.: A kiskörei duzzasztómű függőleges mozgásának vizsgálata

Vízügyi Közlemények, LXXVIII. évfolyam 1996. évi 3. füzet DOKTORI ÉRTEKEZÉSEK A természeti vízgazdálkodás KÁKONYI ÁRPÁD Hazánk speciális éghajlatú és fekvésű medenceország, ahol a vízgazdálkodás életszükséglet, mert a vízadottságok térben, időben és minőségben nem találkoznak az igényekkel. E tény már a XIX. sz. elején fejlett vízügyi szolgálat létrehozását kényszerítette ki. Jeles szakemberek magas színvonalon tettek eleget a társadalom lét-, vagyon- és termelésbiztonsági igényeinek. E gigászi természetalakítás idején még kevéssé ismerték a beavatkozások előre — gyakran csak részben — becsülhető ökológiai következményeit. Az új, azóta szerzett ismeretek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az élő természeti rendszer sokkal érzékenyebb és sérülékenyebb, mint feltételeztük. Természetes igényként fogalmazódott meg, hogy a fejlődés ne játjon együtt természeti, tájesztétikai értékeink pusztulásával. A kívánt harmóniát nem a haladás feladásával, hanem átgondolt, a természeti környezet teherbíró képességét figyelembe vevő, ökológiailag megalapozott, kiegyensúlyozott, többszempontú, természetbarát vízgazdálkodással lehet és kell biztosítani. A közelmúlt éghajlati és területhasználati változásai miatt a Duna-Tisza közén az utóbbi 2 évtizedben a felszín közeli vízkészlet drasztikusan csökkent, a vizes élőhelyek soha nem tapasztalt mértékű eltűnését tapasztaltuk. A védelem alá helyezett, nemzetközi összehasonlításban is különlegességnek számító növény és állatközösségek megőrzése — egyebek mellett - csak a korábbi vízállapotok fenntartása vagy helyreállítása árán lehetséges. A természeti értékek megmentését szolgáló kárelhárító vízgazdálkodás tehát létszükséglet, táj- és természetkímélő sajátosságainak kimunkálása mielőbb szükséges. Ismernünk kell az új szempontokat, tudnunk kell, hogy hogyan lehet a vízgazdálkodást a természetmegőrzés szolgálatába állítani. A vízgazdálkodás ha vízkárokat hárít el, vagy vízigényeket szolgál ki, szabályozza a vízháztartás, ill. a vízjárást, szükségképpen módosítja az ökoszisztémát, az élettér anyag és energiaforgalmát. Beavatkozás előtt célszerű tehát vizsgálni a táj ökoszisztémájára és esztétikai viszonyaira gyakorolt hatást. Célunk a természetközeli vízháztartás-szabályozás módozatainak feltárása és a vizes élőhelyek valamennyi szukcessziós stádiumát leginkább megőrző vízgazdálkodás elveinek kidolgozása. De milyen mértékben szabad beavatkozni a természeti folyamatokba az emberi társadalom érdekeinek érvényesítése érdekében? Cselekedjünk-e ha a természeti tényezők gyökeresen megváltoznak? Hogyan lehet elhárítani korábbi emberi beavatkozások következményeit? Milyen a természetbarát és a természeti vízgazdálkodás? A kérdések itt és most merültek fel, mert a közelmúlt szárazságai miatt az amúgyis aszályos régió védett területei válságos helyzetbe kerültek és nem rendelkeztünk kiforrott kiút-koncepcióval. A kézirat érkezett: 1996. XI. 25. Kákonvi Árpád A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (Kecskemét) hidrológusa. A szerző értekezését a BME Kar Tanszékén védte meg.