Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
1. füzet - Illés L.-Konecsny K.:Az 1995. decemberi felső-tiszai árhullám hidrológiája
44 Illés L. -Konecsny K. V. táblázat A külföldi víztározás lehetséges maximális hatása az 1995. decemberi tetőző vízállásokra és vízhozamokra Vízfolyás-szelvény ömax TT max ^rnax Vízfolyás-szelvény tározással tározás nélkül tározással tározás nélkül ^rnax Vízfolyás-szelvény m 3/s m Tisza-Tiszabecs 1900 1910 4,84 4,84 0,0 Ti sza—Vásáro snamé ny 2650 2910 8,58 8,85 0,27 Tisza—Záhony 2800 3060 6,58 6,88 0,30 Szamos-Csenger 1220 1300 6,29 6,59 0,30 Kraszna—Agerdőmajor 46 174 4,99 6,20 1,21 Túr-Garbolc 114 182 4,65 5,10 0,45 Feltételeztük, hogy a tározókba befolyt maximális vízhozamok hozzáadódnak a vízfolyások országhatári szelvényeiben megfigyelt maximális vízhozamokhoz. Vagyis nem számoltunk az ellapulással, a völgyek és árterek természetes tározási kapacitásával. Ez azt jelenti, hogy a kimutatott á// ma x (V. táblázat) az az érték mely csak a legkedvezőtlenebb esetben következhetett volna be. A valóságban ilyen értékek nem álltak elő. Az V. táblázat adataiból az következik, hogy a Krasznán az árhullám akár 1,0 méterrel a Túron 0,30-0,40 m-rel magasabb lehetett volna a decemberben megfigyeltnél. A Tiszán és a Szamoson a hatás mértéke alig haladhatta meg a kimutathatóság szintjét. Az egyszerűsített számítási eredményekből természetesen nem következik az, hogy a külföldi víztározás árhullámot befolyásoló hatásával nem kell a továbbiakban foglalkozni és a hatásokkal nem kell érdemben számolni. A vizsgálati eredmények bemutatásával csak azt kívántuk érzékeltetni, hogy a hatás mértéke főleg a nagyobb vízfolyásokon nem akkora, mint amilyennek esetenként azt gondoljuk. 4. Az árvízi megfigyelő, riasztó és előrejelző rendszer működési tapasztalatai Árvízvédekezés előtt és az árhullámok levonulásának időszakában a legfontosabb vízrajzi feladatok közé tartozik az operatív adat- és információgyűjtés, a folyamatos hidrológiai helyzetértékelés és a vízállás előrejelzések készítése. Az olyan vízgyűjtők esetében mint amilyennel a Felső-Tisza és mellékfolyói rendelkeznek, ahol az összegyülekezéshez és az árhullámok mederben történő levonulásához kevés idő (12—24 óra) is elegendő, különös jelentősége van a gyors adatgyűjtésnek és helyzetértékelésnek. Gyakran nagyobb értéke lehet a védelemvezetés számára egy viszonylag pontatlanabb, de nagyobb időelőnnyel rendelkező előrejelzésnek. Az utóbbi 10-15 évben ennek a fő szempontnak a figyelembevételével fejlesztettük az árvízi megfigyelő, riasztó és előrejelző rendszert, és ezt a szempontot tekintjük a jövőben is fontosnak.
