Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Muszkalay L.-Varsa E.: A kiskörei duzzasztómű függőleges mozgásának vizsgálata

Budapest és térségének integrált vízgazdálkodása 429 A vizsgált régió két részének vízforgalmát mutatja be a 3. ábrán egy-egy sávdiagram. A napi vízforgalomnak az átlagos értéke: 17,2 m

3/s, amibe a régió nagy energiatermelő egységének a hűtővíz forgalmát nem vettük számításba. A régió igen kedvező ivóvíznyerö bázisra támaszkodik, amelynek fokozatos romlása igen súlyos víztisztítási beruházásokat fog megkövetelni belátható időn belül. Úgy tűnik, hogy az ivóvízbázis minőségi romlása és helyenként a hévízkészlet súlyos minőségi változása miatt a vízbázis védelme a legsúlyosabb vízgazdálkodási kockázat a régióban. Az ivóvízkészlet romlása megköveteli, hogy a régió elmaradott csatornázási és szennyvíztisztítási helyzetén (4. ábra) rövid időn belül változtassanak, jelentős mértékben növelve a csatornázottságot és a szennyvíztisztítás kapacitását, az európai tisztítási követelményeket szem előtt tartva. A felszíni vízkészleteknek különösen érzékeny részét a bányatavakban és a Budapesttől délre elterülő duzzasztott vizű Ráckevei-Duna-ágban bakteriológiai szempontból kell megfelelővé tenni a szabad úszó-vízi használatra. Ennek hiánya miatt a meleg nyárutói időszakban a szabadtéri fürdőzés egészségügyi kockázata megengedhetetlenül nagy. Szerencsére a gyógyvízként világhírű mélykarsztvíz a régióban megőrizte gazdag gyógyhatását. Bizonyos, hogy a duzzasztott vizű Ráckevei-Duna-ág vízpótlási lehetősége a mélyfekvésű Duna-völgyi térségben csak akkor felel meg a folyamatosan növő vízigényeknek, ha a Duna-ág vízforgalma növelhető. Ezt nem teszik ma lehetővé a vízi létesítményi kapacitások. Számolni kell azzal, hogy a Ráckevei-Duna-ágból a jövőben nem csupán a Duna-völgy mélyterületeit, hanem esetleg a homokos fennsíki vidékeket is ki kell segíteni vízpótlással, a Duna-Tisza közötti hátság nagyfokú ariditása miatt. A budapesti vízgazdálkodási régió árvízvédelmi helyzete kedvezőnek nevezhető. Itt csak a különlegesen nagy csapadékból bekövetkező árvizek jelentenek gazdasági kockázatot. Érdemes számbavenni e témával kapcsolatban, hogy a közelmúlt nagy folyami árvizeit a Rajnán és a Missourin egyaránt rendkívüli csapadékok okozták. Ez a rendkívüliség néhány nap alatt a vízgyűjtöterülekre hullott 200-500 mm csapadékkal jellemezhető. Mindkét említett vízgyűjtőn az esőcsapadék jelentős hőmennyiséget olvasztott meg a magashegyi forrásvidéken. Hasonló oka volt az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai árvíznek is. Ezek az események bekövetkezhetnek a Duna vagy a Tisza vízgyűjtőjén egyaránt, különös figyelemmel a szélsőséges árvízi események növekvő veszélyére az átlagos hőmérsékletek lassú növekedése miatt. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatták hazánkban, hogy az aszálykár esélye nagyobb az árvízkárénál. Ez valószínűleg igaz. Hozzá kell tennem, hogy az aszálykár nem csupán a mezőgazdaságot, hanem a települési és az ipari vízellátást is sújtja. Érdemes megvizsgálni, hogy a vízmennyiség túl nagy bőségéből, illetve hiányából származó károk hogyan viszonyulnak a vízminőségi károkozásokhoz. A mindennapos mesterséges vízforgalom szennyezödés-okozta ivóvíz-bázis romlásából keletkezett évenkénti anyagi kár százmillió forint nagyságrendű a régióban. A vízszállító nyomócsövek töréseinek gyors javítása is kb. százmillió forintba kerül évente (1994. évi árszinten). Hasonló nagyságrendű a működő csatornahálózat fenntartásának hiányából keletkező anyagi kár. A társadalomnak rá kell jönnie arra, hogy