Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei
Vízfolyások hidrobiológiái vizsgálatának módszertani lehetőségei 377 Az egyes mintavételi szelvények biológiai minősítése részletes, a vízi makroszkopikus gerinctelen állatokat is magába foglaló szaprobiológiai taxonlista alapján történik. Mind a német szabványban, mind pedig az osztrák eljárás során a szaprobiológiai minősítés használatos. Hasonló a helyzet a volt KGST-országok esetében is. A legutóbb osztrák kutatók tettek kísérletet arra, hogy az angliában használt család"taxonokon alapuló BMWP (Biological Monitoring Working Party) pontrendszert összevessék a szaprobiológiai értékelés eredményeivel (O. Moog szóbeli közlése). A szaprobiológiai vizsgálatok, valamint a biotikus indexek és az egyéb pontozásos értékelések összehasonlító elemzését a „Fauna Aquatica Austriaca" nemrégiben megjelent kiadványuk összeállítása során vázlatosan áttekintették. Az eddigi eredményeket mi is ennek, valamint a német DIN szabványnak az alapján próbáljuk feldolgozni a későbbiekben. Magyarországon értelemszerűen nem lehet eltekinteni attól, hogy a Duna-menti országok milyen gyakorlatot követnek. Számunkra azonban azt is tudomásul kell venni, hogy olyan alapjában véve új élőlénycsoport tanulmányozásának bevezetése előtt állunk, amely rögtön számos taxonómiai problémát fog felvetni. Éppen ezért kezdetben egyszerűbben kivitelezhető, szabványosítható eljárást lenne célszerű javasolni, amely a későbbiekben módosítható. Az említetteknek megfelelően tehát a rendszertani határozást lehetőség szerint faj-szintig kell végezni. Csak későbbi összehasonlító elemzés során lehet eldönteni azt, hogy a fajokkal módosított, bővített, kvalitatív taxonlistákon alapuló pontrendszer, vagy pedig a faj-szintű információt és kvantitatív adatokat igénylő szaprobiológiai minősítési eljárás a megfelelőbb. 3.4. Az alkalmazott angol pontrendszer A bioindikáció jelenségén alapuló eljárás az eltérő érzékenységű makrozoobenton család-taxonok pontozásával jellemzi az egyes mintavételi helyek biológiai vízminőségét. A fauna ismeretén alapuló biológiai vízminősítést Nyugat-Európa számos országában évek óta eredményesen használják. Hazai rutinszerű bevezetését megelőzően azonban számos módszertani kérdést kell tisztázni. Ki kell dolgozni a megfelelő élőhely-tipizálási módszereket, ki kell választani az ezekhez illeszkedő mintavételi módszereket, s ezek segítségével fel kell térképezni a hazai vízfolyások makroszkopikus gerinctelen faunáját. A biológiai minősítés alapobjektuma az elmondottak alapján tehát nem a víztér, hanem a vízi élőlényegyüttes, annak populációi, amelyek térbeni és időbeni reprezentáltsága, minőségi és mennyiségi viszonyai mind a víztér biológiai állapotát jellemzik. Ezen alapvető megállapítás szerint tehát a vízi élőlényegyüttes, mint referenciális változócsoport követendő nyomon, adott módszerelméleti megfontolások alapján kijelölt vizsgálatok során. Ennek megfelelően kétféle alapvető kérdés tehető fel ( Juhäsz-Nagy 1986): — Mely élőlények találhatók a vizekben, illetve milyen tömegességi viszonyok uralkodnak? A vizsgálat célja a vízi élőlénytársulások koegzisztenciális mintázatának kvalitatív vagy kvantitatív eszközökkel történö leírása, vagyis a víztér referenciális, fenetikai jellemzőinek meghatározása.