Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei

Vízfolyások hidrobiológiái vizsgálatának módszertani lehetőségei 377 Az egyes mintavételi szelvények biológiai minősítése részletes, a vízi makroszkopikus gerinctelen állatokat is magába foglaló szaprobiológiai taxonlista alapján történik. Mind a német szabványban, mind pedig az osztrák eljárás során a szaprobiológiai mi­nősítés használatos. Hasonló a helyzet a volt KGST-országok esetében is. A legutóbb osztrák kutatók tettek kísérletet arra, hogy az angliában használt csa­lád"taxonokon alapuló BMWP (Biological Monitoring Working Party) pontrendszert összevessék a szaprobiológiai értékelés eredményeivel (O. Moog szóbeli közlése). A szaprobiológiai vizsgálatok, valamint a biotikus indexek és az egyéb pontozásos érté­kelések összehasonlító elemzését a „Fauna Aquatica Austriaca" nemrégiben megjelent kiadványuk összeállítása során vázlatosan áttekintették. Az eddigi eredményeket mi is ennek, valamint a német DIN szabványnak az alapján próbáljuk feldolgozni a későb­biekben. Magyarországon értelemszerűen nem lehet eltekinteni attól, hogy a Duna-menti országok milyen gyakorlatot követnek. Számunkra azonban azt is tudomásul kell ven­ni, hogy olyan alapjában véve új élőlénycsoport tanulmányozásának bevezetése előtt állunk, amely rögtön számos taxonómiai problémát fog felvetni. Éppen ezért kezdet­ben egyszerűbben kivitelezhető, szabványosítható eljárást lenne célszerű javasolni, amely a későbbiekben módosítható. Az említetteknek megfelelően tehát a rendszertani határozást lehetőség szerint faj-szintig kell végezni. Csak későbbi összehasonlító elemzés során lehet eldönteni azt, hogy a fajokkal módosított, bővített, kvalitatív ta­xonlistákon alapuló pontrendszer, vagy pedig a faj-szintű információt és kvantitatív adatokat igénylő szaprobiológiai minősítési eljárás a megfelelőbb. 3.4. Az alkalmazott angol pontrendszer A bioindikáció jelenségén alapuló eljárás az eltérő érzékenységű makrozoobenton család-taxonok pontozásával jellemzi az egyes mintavételi helyek biológiai vízminő­ségét. A fauna ismeretén alapuló biológiai vízminősítést Nyugat-Európa számos orszá­gában évek óta eredményesen használják. Hazai rutinszerű bevezetését megelőzően azonban számos módszertani kérdést kell tisztázni. Ki kell dolgozni a megfelelő élő­hely-tipizálási módszereket, ki kell választani az ezekhez illeszkedő mintavételi mód­szereket, s ezek segítségével fel kell térképezni a hazai vízfolyások makroszkopikus gerinctelen faunáját. A biológiai minősítés alapobjektuma az elmondottak alapján tehát nem a víztér, ha­nem a vízi élőlényegyüttes, annak populációi, amelyek térbeni és időbeni reprezentáltsága, minőségi és mennyiségi viszonyai mind a víztér biológiai állapotát jellemzik. Ezen alap­vető megállapítás szerint tehát a vízi élőlényegyüttes, mint referenciális változócsoport kö­vetendő nyomon, adott módszerelméleti megfontolások alapján kijelölt vizsgálatok során. Ennek megfelelően kétféle alapvető kérdés tehető fel ( Juhäsz-Nagy 1986): — Mely élőlények találhatók a vizekben, illetve milyen tömegességi viszonyok uralkodnak? A vizsgálat célja a vízi élőlénytársulások koegzisztenciális mintázatának kvalitatív vagy kvantitatív eszközökkel történö leírása, vagyis a víztér referenciális, fenetikai jellemzőinek meghatározása.

Next

/
Thumbnails
Contents