Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Laczay István: A paksi Duna-szakasz mederváltozásának ellenőrzése

324 Laczay I. sérleti jelleggel - a jobb oldali sarkantyúmezőben legyenek. Az 1536 fkm fölött tervezett sarkantyúmezőben kotrásnál - de általában is—a tényleges kotrási hely és az előirt technológia ellenőrzése rendkívül nehéz és kényes feladat. A kisvízi meder esetleges mélyítése bizonyos idő múlva a vízkivétel térségére is hatással lehet, ezért az 1536 fkm fölött beinduló kotrásokat célszerű fokozottan figyelemmel kísérni. 4. Mederváltozás A paksi szakaszon 1985 óta végzett medermérésekből jelentős adattömeg gyűlt össze. Az évek során általában a mérési időszakok mederváltozását értékeltük és abból igyekeztünk használható következtetéseket levonni. Ma már az 1985-1995 közötti időszakra 11, viszonylag homogén adatrendszerünk van. Az elméleti megfontolások és előrejelzések arra indítottak, hogy a mederváltozásokat nagyobb időléptékben és a hossz mentén is összefogva, a holland becslésekkel összevethető „tendenciákra" dolgozzuk át és úgy értékeljük. Ebből a célból a nyilvántartási szelvények 1984—1995 közötti változásából számítottuk az alapmennyiségeket. Első lépésben a teljes szakasz időbeni mederváltozását vizsgáltuk az eredményt az 5. ábra mutatja. Az éves „tendenciák" általában a dinamikus egyensúly körül ingadoztak. Kivétel az 1988/89-es két év jelentős, 1 millió m

3 körüli mélyülése, illetve 1994/95 fordított előjelű és csekélyebb változásai. A 11 év összegzett mederváltozása kereken 875 ezer m

3 kimélyülés, medererózió. Ez 27 km hosszra és 450 m átlagszélességre terítve 72 mm mélyülésnek felel meg, aminek fajlagos értéke 6,5 mm/a. Az 5. ábra megadta a választ arra a kérdésekre, hogy ismét csak tendenciákat keresve — a hossz menti változásokat mely időszakokra célszerű összevonni (szétbontani). A 6. ábra négy időszak szelvényenkénti medertérfogat változásait folyásirányban összegezve mutatja be. Látható, hogy a folyószakasz medre 1987/89 kivételével mind előtte, mind utána gyakorlatilag egyensúlyban volt, sőt 1985/86-ban és 1993/95-ben némileg töltődött. Természetesen bármilyen más összevonás is elképzelhető; így 1990/95-ben is enyhe feltöltődés volt az eredő mederváltozás. Végül a szelvényszélességböl, a szomszédos szelvények távolságából és a szakasztérfogat változásából szelvényről-szelvényre képeztük a fajlagos fenékszint változást (dZ, m), mégpedig 1987/89-re, valamint az összes többi évre összevonva. Az eredményeket a 7. ábra mutatja. 1987/89-ben (telt fekete körök) a szelvények döntö többsége mélyült, az átlagos fenékszint süllyedés 3 év alatt 134 mm volt. A maradék nyolc évet (mérési időszakot) összevonva, a meder átlagosan 53 mm-t emelkedett. A két érték összegeként 11 évre 81 mm medermélyülés adódik, ami jó összhangban van az előzőekben (némileg durvább módon) becsült 72 mm-rel. A fajlagos változás ebből 7 mm/a mélyülés. Érdemes megfigyelni, hogy az 1525-1528 fkm közötti szakasz viszonylag szük mozgásokkal ezen feldolgozás szerint is egyensúlyban volt, míg a barákai gázló térsége, az 1518—1521 fkm körül töltődött. Ez egyrészt igazolja ennek a küszöbnek a vízki-