Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Laczay István: A paksi Duna-szakasz mederváltozásának ellenőrzése

322 Laczay I. kotrások korlátozására, leállítására és javasoltuk az 1505-1536 fkm között valamennyi, a kisvizet érintő kotrás letiltását (VITUKI 1984). A vízügyi főhatóság az ipari kotrásokat a kisvízi mederben az 1522-1536 fkm között már 1984. június 30-i hatállyal, majd 1985. június 30-án az 1505-1522 fkm között is letiltotta. 1989. márciusi jelentésünkben megállapítottuk, hogy 1988-ban az 1536-1548 fkm között kereken 700 ezer m

3 anyagot kotortak ki, ebből 356 ezret a mederből. Leírtuk, hogy ha a felvízi kotrást ilyen ütemben folytatják, előbb-utóbb megindulhat az 1525 és 1522 fkm körüli küszöbök eróziója is, a következményes vízszintsüllyedésekkel. „... Mindebből következik, hogy ha а РАЕ vízkivétel teljes biztosítása megelőzi az ipari kavicsigények kielégítését, akkor a kotrást az 1536 fkm fölött is célszerű jelentősen korlátozni, vagy eltiltani..." (VITUKI 1989). A legújabb holland vizsgálatok most alátámasztották azt a többször megfogalmazott aggodalmunkat, hogy a Paks fölötti kotrások kedvezőtlen, vízszint-süllyesztő hatása a következő két évtizedben elérheti a vízkivétel térségét is. A holland tanulmány a hütővízkivétel biztosítására — a víz duzzasztással történő megemelése, illetve a szivattyúk süllyesztése, mint lehetőség mellett —a műtárgy alatti szakaszon a folyómeder rögzítését javasolja. A műszaki lehetőségek a kis fenékküszöböktöl a fenéksarkantyúkon át a kőmatracos fenékvédelemig teijednek (sarkantyúkkal nem lehet érdemlegesen 0,20-0,30 m-t meghaladó kisvízszint emelést, illetve mederstabilitást elérni). Ezen lehetőségek részletes vizsgálatára, a folyamatos megfigyelések eredményének függvényében, előbb vagy utóbb szükség lehet. 3. Az 1995. évi kotrások Az Alsó-Duna-völgyi VÍZIG (Baja) 1996. január 15-én, a kotróvállalatok bejelentései alapján megadta az 1995. évi ipari kotrások adatait. Kotrást végeztek a mederben (a szabályozási vonalon kívül, de a kisvizekre hatással), valamint a sarkantyúmezőkben is. A VÍZIG szerint az 1536-1516 fkm között - beleértve a barákai gázlót is — 1995-ben nem volt kotrás. Az 1995. évben kikotort mennyiségeket a hossz mentén szükség szerint részletezve az /. táblázat mutatja. Az 527 300 m

3 összes kotrásból 383 600 m

3 kotrást a mederben végeztek. Nincs utófelvétel, így nem bizonyítható, hogy „a meder jobb és bal oldalán" jelölt kotrások a kisvízszinteket valóban nem befolyásolták (ugyanez érvényes a sarkantyúmezökre is). A kotrások jelenlegi szerepének értékeléséhez a 4. ábrán bemutatjuk a Dunaföldvár—Dombori között Í977 óta kitermelt éves mennyiségeket. Látható, hogy az 1984/85. évi tilalom hatására az addigi kotrás jelentősen csökkent (és áthelyeződött Harta-Dunaföldvár térségébe). Ugyanakkor viszont a kitermelés félmillió m

3 körül (fölött) állandósult. Ez azt jelzi, hogy az igényeket, illetve azok kielégítését a vízügyi hatóság nem képes lejjebb szorítani. A Dunaföldvár alatti szakasz többször ismertetett túlkotrása miatt kénytelenek a kotrási helyeket lejjebb, Pakshoz közelebb kijelölni. Felmerült az a gondolat is, hogy az ipari kotrások az 1536 fkm fölötti szakaszon — kí-