Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A talajban történő szennyvíz-elhelyezés lehetőségei 247 Oldómedence Átemelő a rendszerben. Ez a rendszer teljes kihasználását jelenti, kiküszöbölve a rövididejű ciklusokat. A szakaszos működés során jelentős denitrifikáció következhet be a váltakozó aerob és anaerob állapotok folytán, különösképpen recirkulációs rendszereknél, ahol az elfolyó szennyvíz visszajut az oldómedencébe. Szivattyús rendszernél a szennyvíz a házból az oldómedencébe jut, onnét pedig az átemelő szívóterébe. A szívótér általában egy sorbakötött második oldómedence, illetve az egyetlen oldómedence második kamrája. A szivattyú többnyire egy olcsó szennyvíz- ill. vízszivattyú, mely úszókapcsolóval, vagy idő- és vészkapcsolóval szabályozott. A tervezők gyakran szűrővel veszik körül a szivattyút a lebegőanyag bejutás meggátolására, alkalmasint közvetlenül az egykamrás oldómedencébe helyezve a rendkívül jól szűrőzött szivattyút. Egyes esetekben szivattyú helyett szifon is alkalmazható, amennyiben az oldómedence megfelelő nyomásmagasságot biztosít a szivárgómező számára. A szifonok kizárólag szabad kifolyással üzemelnek, ezért az elvezető csőnek ezen szennyvízmennyiség teljes befogadására képesnek kell lennie, az ellennyomás megakadályozása végett. A szifonok üzemelése igen jónak mondható, mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, azonban nagy esély van hibás működésre, amennyiben a szennyvíz átcsörgedezik a szifonon, így az nem lép működésbe (Falkowski—

Converse 1987). A magas hibaszázalék miatt időszabályozott riasztás létesítése szükséges, mely minden egyes adagolás után kezdeti állapotba kerül. Általában a hibás szifont elég egyszerűen kitisztítani, majd újratelíteni az újbóli üzemeléshez.