Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
228 Dombay Gábor rési feltételek esetén az egyensúlyi állapotot jellemzi. A pehelyméret a keverőlapát fordulatszámának növelésével csökken (Tambo-Watanabe 1967,1979b). A pehelyátmérő a turbulens örvény karakterisztikus méretével (л е) azonos nagyságrendbe esik. A maximális pehelyátmérő: Az m paraméter értékét a szerzők 0,6-0,8 között állapították meg a környezeti feltételek függvényében, nagysága nagy szórást mutat (Tambo-Francois 1991). Túlzott energiabevitel folytán létrejövő magas gradiensértékek a pelyhek széttöredezését okozhatják. Ez alapján megállapítható, hogy az átlagos sebességgradiens a hatékony flokkuláció korlátozó tényezője, mely alsó és felső határértékkel jellemezhető. Tekintettel arra, hogy a pehelyszéttöredezés folymata is komplex, ahol is a sebességgradiens átlagértéke helyett a lokális, fluktuáló sebességek a meghatározók (Argaman— Kaufman 1970), a pehelyátmérö eloszlással jellemezhető. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a pelyhekben a mikropelyhek között, a makropelyhekben pedig a pelyhek között az összetartó erő nagysága különböző (Francois 1989). Ennélfogva a (8) képlet csupán közelítő értéket szolgáltat a pehelyátmérőre nézve. A pehelyátmérö nem független az idő tői sem. A kezdeti átmérő 6-8 óra alatt közelítőleg felére csökken szilárdulás és makropehelyképződés miatt, mely azonban nem befolyásolja a szűrés hatásfokát. A következő 3-4 napban a makropelyhek mérete kondenzáció-polimerizáció, valamint kristályosodás miatt kisebb mértékben ugyan, de tovább csökken. A pehelyátmérö szórása csökken, a szürhetöség és vízteleníthetőség javul. A harmadik időszakban a pehelyméret a kristályok érése folytán növekszik, a szórás rendkívül alacsonnyá válik. A szürhetöség rendkívül kedvező a kezdeti állapothoz képest. Az egyes periódusokban az átlagos pehelyátmérő (Francois 1979): ahol d x — végtelen időpontban vett pehelyátmérö , cm; d', со-a flokkuláció körülményeitől függő konstansok. Értelemszerűen a pehelyszilárdság is idővariáns. A pelyhek és makropelyhek nyíróerővel szembeni ellenállóképessége az idővel nő. Azonban a harmadik periódusban, a kristály érésekor egyes belső kötések felszakadnak, a pehelyszilárdság csökken. A pelyhek széttöredezést követő újraképződési potenciálja azonban monoton növekvő függvénye az időnek (Frangois 1979). djmax ~G m,m (8) d f(t) = d x > + cT (**, (m) (9) 2.2. A flokkuláció fajtái A flokkuláció három jellemző, keverési feltételektől függő fajtája: — random flokkuláció, — kontakt flokkuláció és — pellet flokkuláció.
