Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
220 Pálfai Imre helyi jelentései, pl. amikor arról szól, hogy a közel száz háromszögelési fix pontot elhelyezni „...a meredek hegyek megmászásával égető napsugár mellett példaadó kitartást kíván és egyetlen fix pontnak az elhelyezéséhez az úttalan szakadékon és mélyedéseken át egész napi utazásra van szükség" {Töry 1972). A sziklarobbantási és egyéb kivitelezési munkák nagy lendületére jellemző, hogy időszakonként mintegy száz képzett bányász és ezer betanított munkás dolgozott Vásárhelyi irányítása alatt. A mérnökök és a munkások között a malária szedte áldozatait, de nem ritkán a határőrök lövöldözése is. Széchenyi Istvánnak egyik, Vásárhelyihez írt aggódó leveléből arra következtethetünk, hogy a munkálatok folyamán Vásárhelyi Pál is megbetegedett, de mégis kitartott állomáshelyén: „... a magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen... "— írja Széchenyi (Botár-Károlyi 1970). Vásárhelyi „hattyúdala" a Tisza általános szabályozási terve volt. Ezt a nagyszabású tervet, akárcsak az Al-Duna szabályozásáét, szintén Széchenyi eszméi vezérelték. Az 1845-ben kelt ún. „Előleges javaslat"-ot jócskán átdolgozva és kiegészítve, lényegében 1845/46 telén született meg a Tisza egységes, általános szabályozási terve, melyet Vásárhelyi 1846. március 25-én terjesztett a Helytartótanács és a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága elé. A központi választmányi ülés március 31-én kezdődött. Április 6-án kezdték tárgyalni a szabályozási tervet, mely heves vitákat váltott ki. Föltételezik, hogy ezek a viták is hozzájárultak Vásárhelyi tragikus végéhez. Széchenyi 1846. április 8-án a következőket jegyezte be naplójába: „Krank aber nicht kleinmüthig! Sitzung bei Georg Károlyi Theiss Regidation. Wir embrouilliren uns immer mehr. Ich zeige den Weg... bin wirklich superieur — wir stehen zufrieden auf...; Vásárhelyi liegt in Zügen, wurde vom Schlag gerührt! — Welcher grosse Verlust! Welch Embarras!" ( Viszota 1939). Mindez így hangzik Györffy Miklós fordításában: „ Beteg vagyok, de nem csüggedt! Tisza szabályozási ülés Károlyi Györgynél. Egyre jobban összezavarodunk — megmutatom a kiutat... Igazán felettük állok — Elégedetten állunk fel..., Vásárhelyi haldoklik, megütötte a guta! — Micsoda óriási veszteség? Micsoda zűrzavar." Majd - más témák érintése után - a befejező rész: „Balogh* ... halottsápadt. MEGÖLTÉK VÁSÁRHELYIT! - 11 órakor halt meg." (Oltványi 1978). A Pesti Hírlap 1846. április 10-i száma a következő gyászhírt tette közzé: „Vásárhelyi Pál, legközelebb a tiszavölgy rendezésére elválasztott technicai főigazgató, nincs többé. Április 8-kán 10 órakor még vidáman jelent meg a középponti választmány ülésében, melly a választmány elnökének, gróf Károlyi Györgynek teremében tartatott; s a tanácskozás folyama alatt az ülésből kivonulván; mielőtt elmehetett volna, gutaütés roskasztotta össze; s eszméletlenül feküdt a szomszéd teremben, midőn az esemény a ht. tanácskozó választmánynak bejelentették épen mikor tanácskozásait végezte. Megrázkódtak lélekben és kebelben, s a nap komor várakozással telt el. De minden óhajtást és reményt megsemmisített a halál, mely őt elragadta, mielőtt az éjnek fele eltelt volna. — Az ügy barátai mondjanak áldást porai felett!" A Budapesti Híradó 1846. április 11-i számában közölt nekrológ szerint Vásárhelyi Pált a hirtelen szélütés azon pillanatban érte „... midőn a központi választmány a műszerezés kidolgozásával ülésben foglalkoznék... " * Széchenyi háziorvosa.
