Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Starosolszky Ödön: Gondolatok a hidraulika modellezéséről

168 Starosolszky Ödön Mozgómedrű kismintáknál a hasonlóság biztosítása érdekében a mederanyagot is kellően kell megválasztani. A mederalakzatok változása csak kellően átszámított kismintán lehetséges, amelyben a mederanyagot a sűrűsége erőteljes csökkentésével lehet modellezni. Mind a mélység, mind a hordalék átmérő és sűrűség tekintetében torzított méretarányban kialakított modell a vízjárás bizonyos sajátosságai közepette minőségi képet ad a valóságban lejátszódó jelenségekről, azonban az időbeliségek és a vízmélységek számszerű alakulását tekintve fölöttébb nagy óvatosság indokolt. A magyar vízgazdálkodás előtt álló folyószabályozási és árvízvédelmi feladatok, illetve a hullámterek (és árterek) revitalizációja és a vízi út biztosítása megkívánja, hogy a medreket és a szabályozó műveket kismintakisérletekkel is vizsgálják. A feladatok ellátása megbízható és a kivitelezésnek biztos alapjául szolgáló kismintákat igényel, amelyek ráadásul gyorsan és olcsón szolgáltatnak megbízható eredményt Indokolt tehát annak újra végig gondolása, hogy — a hazai vízfolyások esetében milyen kismintakísérletezés felel meg, — mennyi idő- és pénzigénye van egyes változatok vizsgálatának, — milyen esetekben elégedhetünk meg kizárólagos numerikus modellezéssel, (amelynek legalább kétdimenziósnak kell lennie), — milyen esetekben nélkülözhetetlen a fizikai modellekhez a mozgó meder és a torzítatlanság. A fizikai modelleket indokolt legalább egy jellemző vízhozamra tesztelni, illetve a beazonosítást követően egy másik hozamra — a valóságban mért adatokhoz való hasonlítással — verifikálni kell, természetesen a múltbeli észlelések eredményeinek felhasználásával. Az említett megállapítások sajnálatosan nagyobb és ezért költségesebb kisminták alkalmazását indokolják, és ez a gyakorlati szakemberek számára nem hat ösztönzően. 3. Együttes alkalmazások Egyes jelenségeket lehet tanulmányozni a modellek segítségével, míg más jelenségek elemzése numerikus modellekkel rendületlenül olyan tapasztalati paramétereket igényel, amelyeket a valóságban (a helyszínen) vagy legalább fizikai kismintán jellemző esetekre meghatároztak. A numerikus modellek megjelenése, majd elterjedése olyan következtetések levonására is biztatott, hogy azok teljesen képesek helyettesíteni a fizikai modellezést. Az elmúlt 30 év alatt, amióta numerikus hidraulikai modellezés létezik, még nem jutottak el oda, hogy a numerikus modellek kiszorítsák a fizikai modelleket. A kétféle módszert művelőik általában egymástól függetlenül és nem egymás mellett fejlesztették, ezért terjedhettek el tévhitek egyedül üdvözítő módszerekről. A nemzetközi gyakorlatban egyre inkább a két módszer együttes, vagy egymást kiegészítő alkalmazása tapasztalható. Hosszabb folyószakaszokra nézve a numerikus látszik előnyösebbnek, műtárgyak környezetében végbemenő folyamatoknál a fizikai modellezés tájékoztat jobban.