Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Varga M.-Váradi J.: A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai az 1995. decembere és 1996. júniusa közötti időszakban
14 Szlávik L — Varga M.—V ä radi J. delését tette szükségessé 75 km hosszon. A Lajta és a Mura védvonalain II. fokú készültséget meghaladó vízszintek nem alakultak ki. Az árhullám május 18-ára levonult. A június elején kialakult kánikulát csak mérsékelt felmelegedést, illetve lehűlést eredményező esős időszak váltotta fel. Az esők lokális, de esetenként nagy károkkal járó helyi vízkár-elhárítási problémákat okoztak. 2.2. Védekezési munkák A tél eleji védekezés próbára tette úgy a védmüveket, mint a védelmi szervezetet. A védekezés idejére beálló fagyok nagy mértékben nehezítették a feladatok ellátását. A közlekedés az árvízvédelmi töltések fagyott, havas koronáján igen veszélyessé vált, az emberek tűrőképességét a hideg jelentősen igénybe vette. Ugyanakkor a hótakaró nem csak a beavatkozást igénylő védekezési feladatok ellátását nehezítette, hanem a jelenségek észlelését is akadályozta. Az 1995 decemberi -1996 januári Tisza-völgyi árvízvédekezés során a védvonalakon jelentősebb beavatkozásokra csak a Felső-Tiszán és a Körösökön került sor. A Felső-Tiszán a nem kellő biztonságú töltéseken fokozott figyelőszolgálatot tartottak. Ellennyomó medence építésével akadályozták meg a buzgárképződést Zsurk— Veresmart térségében. Zalkodnál több szakaszon tapasztaltak szivárgást, mely ellen homokzsákos leterheléssel védekeztek. A Nagyvarsánynál lévő 8. sz. zsilipnél a káros jelenségek ellen ellennyomó medence építésével védekeztek (Bodnár 1996). Egyéb beavatkozást gyakorlatilag csak a védvonalakon lévő műtárgyak ideiglenes elzárása jelentette, továbbá a töltéskoronák járhatóságát biztosították — ez általános probléma és folyamatosan megújuló feladat volt a teljes védekezés alatt, különösen a havas esős időszakokban. A Körösökön több jelentősebb védelmi beavatkozásra került sor. A Fehér-Körös jobb parti védvonalain a magassági hiányos szakaszokon — mintegy 4,5 km hosszon — nyúlgát építésével végeztek töltésmagasítást. A Fekete-Körösön december 29-én megnyitották a mályvádi árvizi szükségtározó töltését. A megnyitást az ABKSZ robbantó részlege végezte. A Kettős-Körös alsó szakaszán a mérgesi szükségtározó megnyitását kotrógéppel végezték el december 30-án. A Fehér-Körös bal partján, a gyulai szivattyú telepnél a töltés erős átázása miatt a mentett oldali szorítógát megerősítését végezték. Itt december 30-án a töltés 4,5 m szélességben átszakadt, vízbetörés történt, ezért a szorítógátat bordás megtámasztással erősítették meg. Az elmosás helyét szádlemezzel zárták el és homokzsákokkal tömedékelték. (Pálinkás 1996) A Tisza és a Körösök vízrendszerében levonuló árhullám az érintett folyók többi szakaszán nem tett szükségessé jelentősebb védekezési munkákat. A februári jégvédekezési készültség csak figyelőszolgálatot és a hajók készenlétben tartását igényelte, védekezési beavatkozásra nem került sor. A nagymütárgyak közül a Tiszalöki-vízlépcsönél okozott komolyabb feladatot a műtárgy jégtelenítése. Az 1996 áprilisi védekezési időszak elején a Rába és a Zala védvonalain, majd a Marcal töltéseinél keletkeztek átázások, csurgások, kisebb buzgárok. Ezek elhárítását a vízügyi igazgatóságok saját erejükkel elvégezték. A Rába nyílt árterén elhelyezkedő
