Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Goda László: A Duna gázlói Pozsony-Mohács között

А Пипа gázlói Pozsony-Mohács közöli 87 Rajka közelében (1850 fkm) elkezdődnek a Duna hordalékkúpján kialakult ágrendszerek kiágazásai; jobb parton a tejfaluszigeti ágrendszer (1850-1830 fkm), bal parton a gutái (hamuliakovo) rendszer ( 1850-1842 fkm). A 60-as években elkezdett kisvízszabályozásoknak és a folyamatos nagymértékű kotrásnak köszönhetően jelentősen javultak a szakasz gázlóviszonyai és a 80-as évek végén a korábban nagy gyakorisággal jelentkező körtvélyesi (hrusovi) gázló (1842 fkm) sem jelentett hajózási akadályt. A cikolaszigeti (1837-1832) és a doborgazi (1842-1835) ágrendszerekhez csatlakozó folyószakaszokon a gázlók száma nem volt jelentős és az ismétlődés gyakorisága sem volt számottevő. Kiemelésre kívánkozik azonban a doborgazi gázló (1840 fkm) 1989. évi adatsora, ekkor ugyanis január kivételével minden hónapban észleltek gázlót összesen 150 napon keresztül (10. ábra). A jobb parti kisbodaki (1832-1828 fkm) és az ehhez csatlakozó dunaremetei ( 1828-1826 fkm) illetve a bal parti bodaki ( 1835-1825,5 fkm) ágrendszerek által meghatározott Duna-szakasz gázlóssága különösen a 60-as években és a 70-cs évek elején volt jelentős. A 70-es évek elején elsősorban a nagy bodaki ( 1930 fkm) és a kisbodaki ( 1927 fkm) gázlók 1,4-1,6 m-es gázlómélységei nem egyszer a Duna teljes hajózható hosszára mértékadóak voltak. A gázlók következő csoportját az ásványrárói (1826-1810 fkm) illetve a bakai (1825,5-1821 fkm) és a bősi (1821-1815 fkm) ágrendszerek ágainak ki- és betorkollásai határozzák meg. A szakasz négy gázlója, 1,5-1,6 m-es minimális hajózási mélységekkel nem tartozik a legrosszabbak közé. Legnagyobb gyakorisággal - 30 év alatt 19-szer - a lipóti gázló (1823 fkm) jelentkezett, ahol a gázlós napok éves összege 5060 volt, de esetenként ennek többszörösét is elérte. A szakasz régi „hírhedt" gázlója a bagoméri (1815 fkm) volt. A Szigetköz-Csallóköz által határolt Duna gázlóviszonyait illetően minden tekintetben a gönyűi eséstörés feletti közvetlen 25 km-es szakasz volt meghatározó az elmúlt 30 évben és részben ma is az maradt. A szakasz 14 gázlója közül 8 terheli az 1801-1810 fkm közötti részt, s emiatt itt a gázlók legnagyobb sűrűsége az egész Dunán. Itt találhatjuk a legnagyobb gyakorisággal előforduló gázlót; a medvei ( 1806 fkm) gázló 27-szer fordult elő 30 év alatt. A gázlómélységek minimuma nem egyszer 1,31,4 m-ig is süllyedt, a gázlós napok éves tartam nagy gyakorisága 100 fölé emelkedett, esetenként megközelítette a 200-at. Az 5-6 millió m

3-t kitevő kotrás ellenére a gázlós időszakokban átlagosan is csak 2,0 m körüli hajózási mélységet tudtak biztosítani. A nagytömegű kotrásoknak is betudhatóan lesüllyedt a meder és korábban nem ismert helyeken új gázlók jöttek létre, mint pl. a nagyba jcsi (1801 fkm), kisbajcsi ( 1800 fkm), de méginkább a csicsói (1797 fkm), amely kedvezőtlen adottságai miatt mindinkább a szakasz csúcsgázlójává vált. A gázlók okozta hajózási problémák a dunacsúni duzzasztó és a bősi vízlépcső üzembehelyezését követően a Duna 1868-1808 fkm között lényegében megszűntek. Változatlanul jelentkezik azonban a Szap-Gönyű szakasz gázlóinak többsége. 2.3.2. A Gönyü-Szob szakasz. Gönyú alatt az 1786-1777 fkm között (10. ábra) csak a Vaspuszta 2 ( 1785 fkm) gázlóviszonyai okoztak esetenként jelentősebb hajózási problémákat. A Duna következő 40 kilométeres szakasza lényegében mentes a gáz-