Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Goda László: A Duna gázlói Pozsony-Mohács között

74 Goda László A gázlóadatok értelmezése gyakran félrevezető lett volna az adott szakaszra, illetve gázlóra vonatkozó kotrási adatok nélkül (CD 1961-78/B, CD 1979-90). Az alapadatok rendezése során figyelembe vettük Goda (1971) feldolgozásának tapasztalatait is. 2. A Pozsony-Mohács közötti Duna-szakasz gázlóviszonyai 2.7. A Duna vízjárásának hatása a gázlóviszonyokra A dunai gázlók kialakulása és a gázló időszakok hossza szoros kapcsolatban van a folyó vízjárásával, ezért szükségesnek tartottuk, hogy röviden jellemezzük a Duna lefolyási viszonyait a vizsgált időszakban. Tekintettel azonban arra, hogy az elmúlt évtizedben eléggé általánossá vált a felszíni lefolyás csökkenésével kapcsolatos hiedelem, a vizsgált idősort visszamenőleg 1941-ig meghosszabbítottuk. A vizsgálatokat három dunai állomásra végeztük el. Ezek: Regensbtu-g-Schwabelweis (F = 35 399 km

2), Nagymaros (F = 183 262 km

2) és Szvistov (F 650 370 km

2). Jóllehet a három állomás vízgyűjtőterülete nagyságrendileg eltérő és a lefolyásra hatást gyakorló tényezők sem mindenben azonosak, azt lehet mondani, hogy a Duna vízgyűjtőterülete összességében egységesen viselkedik, illetve azt is állíthatjuk, hogy a Duna és mellékfolyói alpi vízgyűjtőterületének eseményei lényegében meghatározzák a középső és alsó szakaszok vízjárását (2. ábra). A három idősor hasonló, töréseik, jellemző szélső értékeik időben is jó egyezést mutatnak. A három kiválasztott szelvény vízhozamidősorainak hasonlóságát felhasználva az egyes szelvényekre meghatározott sokéves átíagos vízhozamok arányszámai alapján a regensburgi szelvény adatait átszámítottuk a nagymarosi és a szvistovi szelvényre, illetve a nagymarosi adatokat a szvistovi szelvényre és az így képzett adatok idősorait egybevetettük. Az eredményt a 3. ábra tünteti fel. Az ábráról is látható, hogy a közel azonos idősor seregből csak a szvistovi szelvény 1980 utáni szakasza tér ki jellemzően negatív irányba. A vizsgált időszak vízjárását általában a véletlen jellegű változások jellemezték, esetenként a nedvesebb-szárazabb évek csoportosulása is előfordult. A vizsgált éveket a vízben szegény és gazdag időszakok egymásutánisága jellemezte, hosszabb száraz időszák csak 1947-54 között fordult elő. Ezután néhány nedvesebb év következelt, majd 1958-64 között az éves vízszállítást az átlag körtili ingadozással ugyan, de csökkenő tendencia jellemezte. A 60-as évek második felét az évi vízszállítás magasabb értékei határozták meg, míg a hetvenes évek első harmadában ismét szárazabb évekkel találkoztunk, amit a következő hat évben egy nedvesebb időszak vált fel. A nyolcvanas években a Duna felső és középső szakaszán megmarad a vízjárás váltakozó jelleme az Al-Dunát viszont hosszantartó kisvízi állapot jellemzi. A három kiválasztott szelvényre megvizsgáltuk az évi közepes vízhozamok hosszabb-rövidebb időszakra meghatározott áüagértékeit is (/. táblázat). Mindhárom