Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Filotás Ildikó: A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LV11. tör\'ény 437 delemre vonatkozó intézkedések csak az állandó települések létrejöttével és a vízellátási feladatok megjelenésével történtek. Magyarországon az ország sajátos földrajzi és vízrajzi adottságai miatt a vízgazdálkodási tevékenységnek, a vízügyi igazgatásnak és a vízjognak nagy és értékes hagyományai vannak. A inagyar vízjogi és szervezeti fejlődést - egészen az újkorig - a vizek birodalmának visszaszorítására és ezzel a területek lakhatóvá és művelhetővé tételére tett intézkedések jellemezték. A szervezeti előzmények már a középkori vánnegyei rendszer működésében fellelhetők. Az akkori szervezet elsődleges feladata a hajózás háborítatlanságának a biztosítása és a malomépítések felügyelete volt. A hazai vízjog kialakulása a királyi dekrétumokban és Werbőczy hármaskönyvében pontosan nyomonkövethető. A dekrétumok nagy része a vizekkel kapcsolatos adománylevél; halászhelyek és tógazdaságok adományozása volt. Werbőczy Tripartituma pedig a vízhasználatok szabályozását tartalmazta, érdekessége, hogy egyes vízi munkák esetén megengedte - az egyébként szigonían védett - magántulajdon korlátozását is. Az első vízgazdálkodási tevékenységek jelentkezése óta természetesen óriási fejlődés ment végbe a társadalmi és gazdasági életben, mely rányomta bélyegét a vízügyi igazgatás és a vízjog fejlődésére is. A jelentkező épp aktuális feladatok függvényében alakult, változott a vízgazdálkodás és a vízügyi igazgatás feladata, egyúttal bővült, differenciálódott szervezetremiszere. A vízgazdálkodási tárgyú tevékenységek összefogására irányuló törekvés első ízben az 1930-as években jelentkezett. Sajó Elemér által akkor meghirdetett „vízügyi politika" ugyanis magában foglalta az árvízvédelem, a vízrendezés, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a vízerő-hasznosítás, továbbá a vízellátás és csatornázás feladatát. Az egységes, a mai rendszer alapját is képező vízügyi igazgatás - a vízügyi feladatkörök egységesítésével - 1948-ban jött létre, az egységes vízügyi államigazgatási szervezet pedig 1953-ban alakult. A jogfejlődés első magasszintíí, nemcsak magyar, hanem egyben egyik európai szabályozása 1885-ben történt meg, amikor is sok gyakorlati lépés után megszületett a vízjogról szóló 1885. évi törvény. A törvényi szabályozás túlnyomórészt a vizek kártételeinek megelőzésére és elhárítására irányult, érvényesítette az állami beavatkozás elvét, ele szigorúan szem előtt tartotta a magánérdekeket. Abból az elvből indult ki, hogy a víz a szükségletet kielégítő mértékben rendelkezésre áll és az, elsősorban a vele közvetlen kapcsolatban levők (parti birtokosok, ingatlantulajdonosok) szükségleteinek kielégítésére szolgál. A jog szerepe elsősorban az volt, hogy védje a korábban szerzett birtokosok és használók érdekeit, és rendezze a közöttük felmerült érdekellentéteket. A törvényben foglaltak tartamát jól érzékelteti a törvény címe, mely a „vízjog" elnevezést viseli. Ez a törvény a kiegyezést követő gazdasági fellendülés időszakában