Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 415 1. ábra. A vízügyi igazgatóságok szervezeti felépítése (1995) Fig. 1. Organization of distric water authorities (1995) Bild 1. Organisatorischer Aufbau der Wasserwirtschaflsdirektionen (1995) bevétel dinamikusan nőtt' (1993-ban meghaladta a 10 milliárd Ft-ot), rendre meghaladta a költségvetés jóváhagyása során tervezettet, ezzel jelentős összegeket vont ki az állami költségvetés elosztó szerepéből. Ennek a folyamatnak szabott gátat a vízügyi igazgatóságok átszervezése 1994-ben, amikor az igazgatóságok temielő szervezeteit leválasztották és állami tulajdonú kft-k tonnájában gazdasági társasági formába vitték át. Az átszervezést megelőzően 7 kft alakult a nem alapfeladatok ellátására, majd a 2022/1994 (III. 23.) Komi. határozat nyomán további 21 kft jött létre. A megalakult kft-k összes appoit vagyona 2,2 milliárd Ft (az átszervezést megelőzően a vízügyi igazgatóságok, mint költségvetési szervek un. működtető vagyonából, amelyet többségében vállalkozói jellegű feladatok vállalására használtak), a bevitt pénzbeni hozzájárulás 942 millió Ft. Az átszervezés révén már 1995-ben 5,5-6,0 milliárd Ft értékű vállalkozói-szolgáltatói jellegű tevékenység került ki a költségvetési szférából. A vízügyi szolgálat tehát következetesen végzi a most megcélzott közigazgatási és államháztartási reform egyik alap-iniciatíváját: a profiltisztítást, a nem közcélú, vállalkozóiszolgáltató tevékenységek leépítését. Az átszervezések következtében az 1994. évi 9500 főhöz képest a vízügyi igazgatóságok közalkalmazotti létszáma több mint 40%-kal csökkent. Az 1995. évi éves átlaglétszám kb. 5600 tő, 1995. augusztus 31-i állapot szerint 5329 fő főfoglalkozású közalkalmazott. A létszám-struktúrát a következő to adatok jellemzik: az összes létszámból 2013 fő a szellemi, 3316 fő a fizikai állományú. A fizikai állományból 1051 fő a gátőr, csatomaőr és mederőr. Az őrszemélyzet mindig különleges státusú volt: egyfelől „hatósági személyek" akik kifejezik a folyamatos felügyeletet a vízzel kapcsolatos közügyekben (nagy értékű, köztulajdonú csatornákat, gátakat felügyelnek, vigyázzák az ezrek életét-vagyonát védő létesítményeket stb.), másfelől az árvíz- és belvízvédekezés „őrmesterei", közvetlen munkavezetői a védekezéshez mozgósított fizikai munkásoknak, közerőnek, honvédségi erőknek; végül békeidőben pedig ki-