Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 399 tályos vízjogi engedély!) A vízikönyv közhiteles nyilvántartása, dokumentumtára minden olyan beavatkozásnak, ami a vízviszonyokat megváltoztatja. Rögzíti a beavat­kozással kapcsolatos jogi, műszaki, természeti adatokat, a beavatkozás célját és meg­engedett hatását, kölcsönhatásait az adott vízrendszene vonatkozóan. Mindezért a ví­zikönyv csak vízgyűjtőre értelmes. A vízügyi igazgatóságok hatósági feladatainak ellátásával kapcsolatban - a múltban, ideértve a közelmúltat is, egyetlen érdemi ellenvetés az igazgatóságok egyéb főleg vállal­kozói típusú - tevékenységével való összefédietőség kérdése volt. Ez a probléma a vízü­gyi igazgatóságok termelő tevékenységét, benne a vállalkozásokat is végző kapacitások leválasztásával és egyszemélyes kft-kbe szervezésével lényegileg megoldódott. A maradó költségvetési szervezet számára ma még megengedett az úgynevezett egyéb (tehát vállal­kozói jellegű) bevétel, az összbevételének 30%-os mértékéig. Azt, hogy ez ne „tennelje újra" az előző, összeférhetőségi aggályokat a kincstári rendszer bevezetése és a közbe­szerzési törvény hatékonyan korlátozhatja. Folyamatosan érvényesítendő követelmény, hogy a vízügyi hatósági eljárások és annak alaki előírásai egyszerűsödjenek, az ügyfelek számára legyenek indokoltak, vi­lágosak és átláthatók, igazodjanak a piacgazdasági válto'zások körülményeihez és igé­nyeihez. Tartalmi vonatkozású probléma a környezetvédelmi szervek és a vízügyi, szervek közötti párhuzamosság a vízkészleteket illető hatósági jogkör vonatkozásában. A víz­készletekkel való gazdálkodás (feltárás, nyilvántartás, szétosztás, ellenőrzés) ugyanis a vízügyi szervezet feladata, a készletek mennyiségi és minőségi „védelme" pedig a környezetvédelmi szerveken, az ott végzett hatósági tevékenységen keresztül kell, hogy megvalósuljon. Nyilvánvaló, hogy ez így feloldhatatlan ellentmondás, and külö­nösen az első fokú hatósági munkában jelent párhuzamosságot, napi egyeztetést igénylő feladatot és eredményez hatásköri vitát, szakmai súrlódási felületet. Valós megoldása vagy a vízügy „klasszikus" feladat- és hatásköri egységének helyreállítása lehetne, vagy a „védelem" pontosabb definiálása, annak rögzítésével, hogy a környe­zetvédelmi szervek ennek szabályozási vonatkozású feladatait végzik. A szervezetrendszert illetően ennek kardinális jelentősége van (ill. lehet). A kör­nyezetvédelmi szervezet ma a következő, a vízminőséget érintő államigazgatási jogo­sítványokkal rendelkezik: - szennyvíz kibocsátóknál a szennyvízbírság megállapítása, egyedi határérték megállapításának lehetősége, vízminőségi program elfogadása; - vízminőség védelme érdekében való kötelezés (de ha ez vízimunkával jár, ak­kor már a vízügyi hatóság adja ki a kötelezést); - üzemi, vagy egyéb tevékenység korlátozása (vízminőségi veszélyeztetés ese­tén). Ezekkel összefüggésben a környezetvédelmi hatóság informatikai rendszert üzemel­tet (vízminőségi laboratóriumok, nyilvántartás, felügyeleti ellenőrzés keretében végzett analízisek stb.). Ezek a feladat- és hatáskörök viszont nem láthatók el a vízügy feladat- és hatáskörében keletkező infonrtációk nélkül, aminek az eredményeként egyfelől egy fo­lyamatos (költség- és időigényes) koordináció zajlik, másfelől óhatatlanul duplázódások

Next

/
Thumbnails
Contents