Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

390 Szlávik L.-Reich fíy. - Az 1964. évi vízügyi törvény megteremtette a modern magyar vízgazdálkodás szakmai munkájának jogi alapjait, sok tekintetben tőlünk nyugatra is elismerést szerző módon. Különösen előremutató volt a vízminőséggel való törődés törvénybe iktatása, továbbá a vízzel kapcsolatos tervezési (kerettervezési) rendszer. Ez utóbbit ma úgy fogalmazhatjuk, hogy a területi érdekkonfliktusok megoldásának alapvető, demokratikus eszköze leheteti volna. Nyilvánvaló viszont az is, hogy a törvényt a szocialista tulajdonviszonyok, a szocialista tervgazdálkodás jellemezte (Szesztay 1976). - Kialakullak - bizonyos értelemben a háború előtti fejlődés folytatásaként - az operatív felada

tot ellátó országos hatáskörű központi szervek [vízügyi felügyelet, vízminőségi felügyelet, majtl Vízkészletgazdálkodási Központ (VIKÖZ), még később Vízgazdálkodási Intézet (VGI); a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél (VITUKI) fejlődött a vízrajzi tevékenység, a minősítés, a műszaki fejlesztés állami összehangolása, többszöri átszervezést követően is megmaradt az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet (ÁBKSZ)]. A vízgazdálkodás 1968-ban önálló népgazdasági ágazattá vált, az 1970-es Tiszavölgyi árvíz elleni védekezés relatív sikerével, a Kiskörei-vízlépcső 1973. évi üzembe helyezésével a szolgálat olyan belső energiákra tett szert, aminek révén átlépi a parkinsoni "alkalmatlansági küszöböt", fejlődésének látszólag már nincs felső korlátja. A vízgazdálkodás az önálló népgazdasági ágazatot is túlnőve önálló népgazdasági ág státust nyer, szövetségesi háttér nélkül felvállalja a bős-nagymarosi beruházást. Ezzel elérte azt a kritikus tömeget, ami már nem volt egyben tartható. Az első erre utaló repedés akkor jelent meg, amikor a vízügy látszólag még felfelé emelkedő ágban volt. 1988-ban a környezetvédelem objektív okú térhódítása révén, egy kormányzati struktúra ésszerűsítésére hivatkozva megalakul a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM), az OVH ide integrálódik. A vízügyi igazgatóságok bázisán integrálják a vízügyi és a környezetvédelmi területi szervezetet. Ezzel olyan egységes szakigazgatási szervezet jön létre, amely mai nemzetközi mércével mérve is megállná a helyét - sok országban éppen ilyen fejlődési pályán mozognak. Ugyanakkor a minisztériumon belül a vízminőségi ügyeket a környezetvédelmi blokkba sorolták. 1990-ben az új miniszteriális rend kialakításakor ez lesz az a törési felület, amiben megszűnik a vízzel való gazdálkodás egysége, ideértve annak szakigazgatási eszközökkel történő szabályozását is, ami pedig a több mint egy évszázados fejlődés során kialakult feladat-rendszer lényeges eredménye volt. A magyar vízügyi szakigazgatás fejlődésének fenti vázlatos áttekintéséből az alábbi következtetések vonhatók le: - A vízügyi szakigazgatás okszerű és célszerű fejlődés révén jutott el az egységességig, főleg annak felső szintű irányítását illetően. Ennek az egységnek a megbontása rövid időn belül rendre diszfunkciókhoz vezetett. - A társadalmi munkamegosztás fejlődése, a vízviszonyokkal kapcsolatos igények egyre bonyolultabbá válása, a legutóbbi időkben pedig a környezetvédelem szempontjainak előtérbe kertilése miatt a szakmai fejlődés fokozatosan előtérbe hozta országos hatáskörű (de nem hatósági eszközökkel feljogosított) szakszolgálatok működtetését. - A hazai természetföldrajzi-vízföldrajzi viszonyok miatt kiemelkedő jelentőségű a szakigazgatás szerepköre az. érdekegyeztetésben. Ennek az ellátásához nélkülözhe-