Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

386 Szlávik L

.-Reich fí

y. töztek. Ők építették meg a Balaton vízszintjének szabályozására a Sió csatornát 293-311 között, Galerius császár parancsára. (Ez a csatorna a XVI. sz. végéig üzemben volt és akkor is csak az itteni végvárak védelme érdekében zárták el, hogy a felduzzadt víz megállítsa az ellenséget.) A rómaiak alkotásai jól-rosszul tovább éltek a népvándorlás korában, annak a több száz évnek a során is, amíg a Kárpát-medence domináns népe az avar volt. A Dunán inneni, alföldi, Tisza-völgyi tájra persze ez nem volt igaz. De nem igaz az a vélekedés sem, hogy ez a vidék országrésznyi nádas, zsombékos, mocsári vízi világ lett volna, mert csak a török dúlástól lett azzá. Addig a folyók áradásai által öntözött, az igényes ló- és juhtartás számára szinte optimális réti világ - a „világ aranyos szegelete" volt. Ez azért is igaz kell, hogy legyen, mert jó legelőnek való fű nem nő savanyú területen, holott a vizenyős terület mindig az. Csak néhány lefolyástalan terület lehetett a valódi mocsár-vidék. (Ezek képét az ember kb. a XVIII. századtól kezdve formálta ismét teljesen újjá.) Ugyanakkor a térség természeti adottságai (kontinentális klíma, medencefenéki jelleg stb.), nem különben az ember vízszabályozó tevékenysége (különböző vízhasználatok, pl. öntözések, gátalások, várárkok és egyéb vízi védőművek, de legfőképp a vízimalmok, kölyiik és kallómalmok működése) gyorsan nyilvánvalóvá tették, hogy a vízviszonyokkal kapcsolatos egyéni és közösségi érdekek összehangolása kikerülhetetlen feladat. A korai vízügyi igazgatás - éppúgy, mint a többi igazgatási tevékenység is - a vármegyei szervezetben zajlott (a központi hatalom és a nemesi vármegye kettéválása csak a török hódoltság idején kezdődik meg) és erősen központos követelményeket érvényesített. Hatékonyságára példa, hogy nagy kiterjedésű területeken is tudtak azonos irányelvek szerint vezérelt akciókat szervezni. (Pl. IV. Béla 1247-ben vizsgáltatta felül a Dunántúlon engedély nélkül épült, a közérdeket veszélyeztető vízimalmokat.) Werbőczi Hármaskönyve 1517-ben már több évszázados gyakorlat összegzéseként rögzíti a mederváltozásokkal, árvédelmi töltésekkel, malomgátakkal kapcsolatos birtokjogi kérdések között, hogy a közcélú vízi munkálatok érdekében a magántulajdon bizonyos korlátozása is szükséges és elismert. A törökkel vívott harc évszázadai alatt a vízi munkák is teljesen más célt kaptak, elsősorban hadászati jelentőségre tettek szert. A várak és települések védelmére végzett vízi munkák egyfelől a tervezés és kivitelezés tekintetében jelentős technikai fejlődést hoztak, másfelől viszont nem voltak tekintettel korábbi gazdasági-gazdálkodási érdekekre. Óriási területeket érintetlek a törökdúlások, aminek következményeként az Alföld mocsaras, víz- és széljárta, folyamatosan degradálódó területté vált. 1.2. Az önálló vízügyi igazgatás gyökerei A vízügyi igazgatás 1686 után, az újjáépítés időszakában kapott újra polgári értelmet, amikor együtt fejlődött, differenciálódott a civil igazgatással. A szakigazgatás központi szerve a Budai Kamara volt, ezt követték a kerületi tiszttartóságok (kamarák, majd igazgatóságok). Hivatalnoki kainkban már megtaláljuk й hajózási, folyamszabályozási ügyek előadóit is. Werbőczi korától számítva az első közcélú vízi munkálatokkal kapcsolatos központi (királyi kamarai) és területi (megyei) feladatokat Mária Te-