Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai
Vízügyi Közlemények, IJCXVIl. évfolyam 1995. évi 3. füzet GONDOLATOK A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT HELYZETÉRŐL ÉS FELADATAIRÓL DR. SZLÁVIK LAJOS és REICH GYULA A víz az élet alapja. A vízviszonyok (mennyiség, minőség, eloszlás, kölcsönhatások más természeti tényezőkkel, stb.) meghatározói minden ökoszisztémának. Fizikailag jól definiált, egységes, a földi körforgása révén „összefüggő". Gyakorlatilag minden „vízcsepp" amit az ember a körforgásból kivesz, előbb, vagy utóbb, bár többségében minőségében módosulva, de visszatér oda, azaz tartósan nem birtokolható. A víz - különösen az édesvíz - csak véges mértékben áll rendelkezésre, korlátos természeti kincs. Egy vízgyűjtő „valódi rendszer", az abba történő bármely beavatkozás (legyen az természetes, vagy ember általi) a vízgyűjtő egészében hat. E tulajdonságok révén a víz egyidőben senkié és mindenkié, a víz közcélú és közérdekű. A víz általában nem ott és nem akkor áll rendelkezésre, ahol és amikor az emberi tevékenység azt igényli. Ezért az ember szinte folyamatosan alakította - és alakítja ma is - maga körül a vízviszonyokat. Ez a tevékenység, a technológiai fejlődés függvényében a történelem során három nagy szakaszra osztható. Kezdetben az ember eseti beavatkozásokkal elégíti ki vízigényét ill. védi meg magát a vízkároktól (Európában ez az emberiség kezdeteitől nagyjából az ipari forradalom kezdetéig datálható). A második fázisban az ember tervezi, komplex módon felméri a tennivalókat és erőteljesen beavatkozik egy-egy vízgyűjtő természeti folyamataiba annak érdekében, hogy a vízviszonyok a céljai érdekében alakuljanak (országrészeket védő gátakat épít az árvizek ellen, tározókat a vízkészletek gyarapítására, csatornákat a vízkészletek régiók közti átcsoportosítására stb.). A harmadik fázisban már a saját tevékenységével kell, hogy igazodjék a természet adta korlátokhoz, azaz a technológiát alakítja a lehetőségekhez (víztakarékos ipari és mezőgazdasági technológiák, vízigény-szabályozás, a vízminőség védelme stb.). Manapság ennek a szakasznak a határán élünk. Környezetünk érdekében egyre inkább saját magunkat kell igazítani a vízviszonyokhoz, de nem várható el, hogy ezt az egyes ember, vagy gazdálkodó szerv saját közvetlen anyagi érdeke ellenében önként tegye. Ezért a vízviszonyokkal kapcsolatos közösségi érdekek érvényesítése egyre jobban felértékelődik. Az emberi közösség kötelezettségei és feladatai a közcélúság és közérdekűség érvényesítésére - gyakorlatilag minden kultúrában, évezredek óta - három síkon jelennek meg: - A vízzel kapcsolatos gazdálkodási, viselkedési stb. szabályok megalkotása - jogalkotás - és a jogalkalmazás, ideértve az ellenőrzési-felügyeleti tevékenységet is. Ehhez feltétlenül szükséges egy megfelelő államhatalmi jogosítvánnyal rendelkező hatósági szervezet. (Általánosabban: jogi intézményrendszer.) Dr. Szlávik ÍMjos oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVI 7, Budapest) főigazgató-helyettese. Reich Gyula oki. mérnök, a ReWe Bt. (Budapest) ügyvezetője.
