Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai
Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai 357 4.1. Vízkészlet-gazdálkodási hatások A GCM-modcllekkcl előrejelzett éghajlatváltozás - a CCb-töménység 2. ábra szerinti eddigi tényleges változásához képest erős túlzásnak tűnő jövőbeli ССЬ-töménységek feltételezésével - az északi félteke kontinensein, a közepes és kis szélességek övezetében, különösen a legnagyobb (elsősorban öntözési) vízigényeket támasztó tenyészidőszakban, várhatóan a hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészletek jelentős megfogyatkozását, s ezzel az - egyes jelzések szerint több országban máris tapasztalható - vízkészlet-gazdálkodási feszültségek további növekedését fogja eredményezni (MTA 1991). E feszültségek, egyrészt a vízigényes termelési folyamatok kényszerít csökkenése, másrészt a vízpótló létesítmények szükségszerű létesítése miatt, általában gazdasági károkat, ill. többleüáfordításokat okoznak. A várható helyzet érzékeltetésére bemutatjuk a 33. ábrát, amelyen Brouwer és Falkenmark (1989) Európa középső és déli övezete országainak jelenlegi és éghajlatváltozás utáni vízkészlet-gazdálkodási helyzetét két-két változóval - az ország évi „hasznosítható víztömegével" és a lakosszámmal - jellemzi. Az éghajlatváltozás vízkészletre gyakorolt hatását a Brit Meteorológiai Hivatal (UKMO) GCM-modelljével becsülték ( Wilson-Mitchell 19S7a). Nyilvánvaló, hogy a 33. ábra - az éghajlatváltozás és a népesség-változás becslési bizonytalanságain túlmenően is - legfeljebb igen durva becslésnek tekinthető, elsősorban a „hasznosítható vízkészlet" definiálatlansága miatt. Magyarország esetében pl. a jelenlegi hasznosítható vízkészletként feltüntetett 125 km 3 .a 1 - amely miatt az ország a 33. ábrán jelenleg „vízfölösleges" országok csoportjába tartozik - valójában kb. az ország területén közej)es évben átáramló teljes víztömeggel egyenlő, amelynek Magyarország - a nemzetközi vízgyűjtők vízkészlet-megosztásának elvei szerint - csak bizonyos hányadával rendelkezhet. Ugyanakkor e „vízkészlet" évi értékének éghajlat-változás okozta felére csökkenése - a Manabe et al. (1981) modellje alapján szerkesztett 25. ábra tükrében - ugyancsak kérdésesnek tűnik. Végül a 33. ábra, jellegénél fogva, alkalmatlan a változások éven belüli - vízkészlet-gazdálkodási szempontból általában kedvezőtlen - eloszlásának az érzékeltetésére. Vélhető azonban, hogy a 33. ábra, az említett súlyos kifogások ellenére is alkalmas arra, hogy durva tendenciákat jellemezzen, akár az - ugyancsak önkényesen behúzott - vízkészlet-gazdálkodási helyzetminősítési határvonalak figyelembevételével. A GCM-modellekből levezetett csapadék-, párolgás- és talajnedvesség-változási tendenciákkal összhangban ugyanis kitűnik a 33. ábrából, hogy míg a dél-európai országok (a volt Jugoszlávia, Spanyolország és Olaszország) vízkészlet-gazdálkodási helyzete várhatóan romlik, addig a tőlük északabbra elhelyezkedő országok (Németország, Lengyelország és Nagy-Britannia) helyzete javulni fog. A 33. ábrát kiegészíti Peterson és Keller ( 1989) becslése, amely szerint az USA szemiarid nyugati régióiban 3 C-os felmelegedés és a csapadék 10%-os csökkenése esetén, megfelelő ellenintézkedések hiányában, a mezőgazdaságilag művelt területek 3%-os csökkenésére lehet számítani.
