Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai

Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai 343 (Egyenlítő) 20. ábra. A párolgás napi átlagértékének változása (Manabe-Wetherald 1981) Fig. 20. Variation of daily evaporation Bild 20. Veränderung des täglichen Durchschnittswertes der Verdungstung va, hogy több növénytársulás-típus (szavanna és erdő) egyensúlyi szimbiózisa milyen stabil tud lenni báimelyik növényfajta viszonylagos sűrűségének megváltozásával szemben, s ugyanakkor mennyire instabil az éghajlat egyensúly-változásaival szemben. Az evapotranszspirációnak a talaj nedvességtartalmától való ismert függését az evapotranszspiráció éven belüli menetgörbéje is alátámasztja (Manabe-Wetherlald 1987). A nyári hónapokra - különösen a kis szélességek tartományában - csökkent mértékű evapotranszspirációt jelez előre. A légkör nagyobb ССЬ-tartalma miatt megnövekvő nap-besugárzást elsősorban a látens hőveszteség egyenlíti ki: minthogy azonban az evapotranszspirációt a talaj nedvességhiánya korlátozza, a terepfelszín is felmelegszik, amivel viszont az érzékelhető hőveszteség tart egyensúlyt; ez a folyamat ugyanakkor tovább növeli a levegő hőmérsékletét (

Wilson-Mitchell 1987a, ManabeWetherald 1980, 1987). A csapadékjárás megváltozása miatt az amúgyis csökkent kiterjedésű hótakaró eltűnése fokozza a talaj napsugárzásnak való kitettségét, s ezzel növeli a földfelszín által abszorbeált energia mennyiségét. A havi párolgás-változásoknak a 4 x ССЬ szcenárió esetén várható menetgörbéit az. északi félteke három kiválasztott övezetére (Észak-Kanadára, az észak-amerikai Nagy Síkságra és Közép-Európára) a 21. ábrán mutatjuk be (Manabe-Wetherlald 1987). Itt is hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a különböző GCM-modellek által az egyes vízmérleg-elemek várható megváltozására szolgáltatott eredmények igen erősen lúg-