Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön
308 A regionális klímaváltozás hidrológiai hatásai az Alftildön A hatásvizsgálat szerint a téli középhőmérséklet 1-2 °C emelkedése és a téli csapadék 5-10% csökkenése esetén valószínűsíüiető a télvégi-tavaszeleji belvizek 1530% mérséklése (Nováky 1993, Nováky 1994b). Ez nem feltétlen zárja ki adott év meteorológiai helyzetének különösen kedveződen alakulása esetére akár ez eddigi legnagyobbat is meghaladó belvíz megjelenését, ahogy ezt Pálfai ( 1992b) az 1940-42. évek rendkívüli belvízi helyzetének elemzése kapcsán feltételezi. 3. Összefoglaló értékelés 3.1. Eredmények és bizonytalanságok Az Alföld több vízfolyásán elsősorban a jellemző vízállásokra, kisebbrészt a jellemző vízhozamokra, készültek a múltban tendenciavizsgálatok. Ezek nem egy esetben egymásnak ellentmondanak a változás irányát és/vagy a változás szignifíkanciáját illetően. Az ellentmondások jórészt a minták eltérő megválasztásával és az idősorokban meglévő periodicitással függnek össze. (Ez utóbbi szemléltetésére: a nyilvánvalóan tendenciamentes szinuszhullámon bellii a szinuszhullám két pontjának megfelelő megválasztásával bármilyen tendencia kimutaüiató.) Az utóbbi évek az évcsoportok egymás követésében korábban feltétélezett szabályszerűséget látszik megcáfolni azzal, hogy minden - legalábbis a műszeres észlelésekkel átfogott időszakot tekintve korábbit meghaladó hosszantartó száraz időszak állt elő. Az 1990-es évek elején az Alföld számos vízfolyásán a korábbi legalacsonyabb vízhozamnál is kisebb vízhozamokat mértek. Nincsenek sem bizonyítékok, sem cáfolatok arra, hogy ez a jelenleg szárazabb időszak a továbbiakban folytatódik. A vízjárás tendenciavizsgálatai nem igazolják az éghajlatváltozást, jóllehet néhány eredmény nem is zárja ki ezt teljesen. Kevés kivételtől eltekintve nincsenek vizsgálatok arra, hogy a vízjárás jellemző értékeinek adott időszakra vonatkozó tendenciája összefüggésbe hozható-e az időszak éghajlati tendenciájával. Több vizsgálat rámutat arra a fizikailag is igazolható tényre, hogy a közvetlen emberi beavatkozások (ármentesítés, folyószabályozás) több esetben kiváltották a egyes vízjárás jellemzők változását. Az Alföld felszíni vízkészletére átfogó éghajlati hatástanulmány nem készült. Az elvégzett éghajlati hatásvizsgálatok több módszert (időbeli analógia, területi összefüggés, empirikus-statisztikus kapcsolat, konceptuális modell) alkalmaztak többnyire eltérő vízjárás jellemzőkre és/vagy vízfolyásra, ezért a módszerek eredményeik alapján történő összehasonlítására általában nincs lehetőség. A kevés kivétel közé tartozik az ádagos évi lefolyás: a vízjárás ezen jellemzőjére mind a területi összefüggésre, mind az empirikus-statisztikus kapcsolatra alapozva készült hatásvizsgálat, amelynek eredményei kisebb mértékű éghajlatváltozás esetén egymással és az időbeli analógiával is jól összhangban vannak és lényegében nincsenek ellenünondásban a napi időléptékű konceptuális modellel történt hatásvizsgálat eredményével. Az időbeli analógiára alapozott vizsgálatok azt mutatják, hogy az átlagos évi csapadék 5%-os csökkenése a Tisza-medencében nem eredményez lényegi változást a
