Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön

298 A regionális klímaváltozás hidrológiai hatásai az Alföldön A teljesebb idősorban a 10 szelvény közül csak egyben lehetett szignifikáns, emelkedő lineáris trendet kimutatni, 2 szelvényben - a korábbi képpel ellentétesen - szignifikáns süllyedő tendenciát. Több folyónkon az 1960-1980. években megfigyelhető, a korábbi évekhez viszonyítva jelentősebb (esetenként 1 m-t megközelítő, sőt meghaladó) emelkedést a vízgyűjtő területén végrehajtott munkák hatásainak tulajdonítják (Szigyártó et al. 1989). Néhány újabb vizsgálat az évi H„ süllyedő tendenciáját mutatja ki a Duna mohácsi szelvenyére (Keve 1994, Goda-Zsuffa 1994). A vizsgálatok szerinte szelvényben nem csak az évi nagyvíz, de az évi közepes és kisvíz is süllyedő tendenciát mutat, amit a folyószabályozást követő mederbeágyazódással magyaráznak. A vizsgálatok több szelvényben az évi H

g szórásának szignifikáns emelkedését igazolják (Szigyártó et al. 1989), aitút az emberi beavatkozások, mindenekelőtt a tározók hatásának tulajdonítanak. Az Alföld folyóinak nagyvizeire jellemző a hosszabb árvizes és árvízmentes évcsoportok váltakozása. A Tiszán például 1876-95, 1912-42, majd 1962-81 években tapasztalni az árvizek gyakori előfordulását. Az egymást váltó árvizes és árvízmentes, többnyire 30 évnél rövidebb időszakok nagyvízi jellemzői egymástól szignifikánsan eltérhetnek (Simonné 1984). Az árvizes és árvízmentes időszakok váltakozása mellett az évi nagy vizek járásában határozott periodicitás nem ismerhető fel, az évi H

g autokotrelációs függvényeinek éltékei - kevés kivétellel - szignifikánsan nem különböznek a 0-tól (VITUKI 1988). Kontur (1973, 1974) a Tisza szolnoki és a Maros makói szelvényeiben különböző hosszúságú - 6, 8-9, 13-14 éves - periódusok létét valószínűsíti. Déri (1988) több vízfolyáson - a Dunán, a Tiszán, a Maroson és a Hármas-Körösön - az ái-védelmi töltések kritikus terhelését előidéző harmadik készültségi fokozatot meghaladó árhullámok időtartamának emelkedő tendenciáját igazolja 18761980. évek között, amit a vízgyűjtő területén történt beavatkozások együttes hatásának tulajdonít. Az évi H

g-től eltérően az évi legnagyobb vízhozamra <Q

g) alig történtek vizsgálatok. Lovász ( 1986) a Duna nagymarosi szelvényében az évi Q

g 1883-1980. évek közötti idősorára illesztett lineáris regressziós egyenes alapján mérséklődő tendenciát mutat ki. A nagyvizek csökkenésének okát a szélsőséges csapadékok mérséklésében látja, valamint abban, hogy az árhullámok alakításában egyre nagyobb szerepet kap az esőzés a hóolvadással szemben. Lovász vizsgálataihoz hasonlóan csökkenő, de attól eltérően nem szignifikáns ü'endet mutat ki Gilyénné Hofer ( 1994) a szelvény valamelyest hosszabb, 1883-1985. évek közti idősorában. A csökkenő tendenciát a hosszúidejű klímaváltozással hozza összefüggésbe. Lovász (1986) kimutatja, hogy az évi Q

g megjelenési időpontja a vizsgált közel 100 év folyamán a későtavaszi-koranyári időszakról fokozatosan áttolódik a nyár derekára. A Duna egy másik, mohácsi szelvényében Keve ( 1994) nem talált szignifikáns trendet az évi Q

g sorában, viszont a léptetéses homogenitásvizsgálat során Goda és Zsuffa (1994) ezt az idősort, az 1935. évnél elvágva, inhomogénnek találták. Az inhomogenitás természetes okát abban látják, hogy az 1935 előtti aszályos éveket nedves időszak váltotta fel.