Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Pálhidy Cs.-Váradi J.: Fenntartási költségszükségletek meghatározása a vízkár-elhárításban

A fenntartási költségszükségletek meghatározása a vízkár-elhárítás területén 29 - a számítás a vízügyi feladatok klasszikus szakágazati felosztása alapján készült el (árvízvédelem, folyamszabályozás, tószabályozás, hajóútkitűzés, hírközlés, síkvidéki vízrendezés, mezőgazdasági vízhasznosítás, vízrajz); - meghatározták a védőképesség megőrzéséhez szükséges technológiai ráfordítások műszaki paramétereit (naturális mennyiségek, ciklusidők) és a költségigényeket. Általában országosan egységesített költségszorzókat alkalmaztak; - szakértői team munka keretében meghatározták a használt fogalmakat, az előző munkák alapján a tételek számát csökkentették, esetenként új struktúrát alakítottak ki (a szakértői team-ben résztvett a 12 VÍZIG, valamint az OVF 5-6 képviselője); - lehetővé vált a rendelkezésre álló költségvetési keretek és a szükséglet összehasonlítása, a hiány mértékének nagyságrendi becslése (7,366 milliárd Ft szükséglettel szemben a rendelkezésre álló keret csak 3-4 milliárd Ft); - lehetőséget adott arra, hogy a VÍZIG-ek 1993. évi költségvetési kereteinek felosztásánál a fenntartási feladatok vonatkozásában az első kísérlet megtörténjen a normatív szükségletek figyelembevételére. A további munka alapját azóta is az ÖKO (1992) feldolgozás képezi. A tanulmány minden érdeme mellett is csak egy közbenső állomást jelentett, hiszen az alkalmazás során további feladatokat jelentő hiányosságai is jelentkeztek: - nem tartalmazza a szakigazgatás feladatkörét, ezért nem adott választ a vízügyi feladatok teljes költség szükségletére, - a fenntartási feladatokat önmagában vizsgálta, ezért nem tudta kiküszöbölni az esetleges átfedéseket (pl. a tételsorok költségei 40% rezsiköltséget tartalmaztak); - a fenntartáson belül vették figyelembe a felújítás fogalmába sorolható feladatokat, amelyek az elmaradt karbantartások halmozódásából adódó, az eredeti állapotot előállító, nagy volumenű munkákat tartalmazták. 4.4. A megoldáshoz vezető negyedik lépcsőfok E munka keretében kísérlet történt a szakigazgatás költségszükségletének normatív úton történő meghatározására (ÖKO 1993). A munkacsoport abból indult ki, hogy a szakigazgatás területén elvégzendő feladatokat is az üzemelési és karbantartási feladatokhoz hasonlóan az elvégzendő munkák felsorolása, tételek szerinti csoportosítása útján közelíti. A munkamennyiségeket munkaóra szükséglet formájában határozták meg, ezt átszámították munkanapokra és ezt szorozták meg a bérköltségeket és dologi költségeket tartalmazó fajlagos munkanap költséggel. A kapott eredmény adta a szakigazgatás költség-szükségletét. A munka keretében megpróbálták a szakigazgatás és az üzemelés, valamint karbantartás közötti átfedéseket kiküszöbölni, ezért a fenntartási anyagból bizonyos tételeket kihagytak (pl. őrszemélyzet költsége), valamint a 40% rezsi költséget nem vették figyelembe. A számítások végeredményeként az így értelmezett szakigazgatás költsége 1993. évi árszinten 2,352 milliárd Ft-ra adódott.