Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön

290 A regionális klímaváltozás hidrológiai hatásai az Alföldön 1.2.1 Az átlagos évi lefolyás. A vízjárás egyik legalapvetőbb jellemzője az átlagos évi középvízhozam, amelynek a minták alapján becsült értéke függ a becsléshez felhasznált minta hosszától és a teljes észlelési soron belül elfoglalt helyétől. Mintegy 30 éves minta szükséges ahhoz, hogy a kiválasztás helyétől függően becsült átlagos évi lefolyás értékek közti legnagyobb eltérés 5% alatt maradjon (Nováky 1991a). Az átlagos évi középvízhozamok területi összehasonlítására a fajlagos lefolyás (lefolyási magasság, mm) szolgál. Ez utóbbbi közvetlenül alkalmas a csapadékkal és a párolgással való egybevetésre, a vízháztartási vizsgálatokhoz (VITUKI 1967). A fajlagos évi lefolyás a vízgyűjtő terület növekedésével csökken, amint ezt az Alföld vízfolyásaira szerkesztett hossz-szelvények (OVH 1984) is tanúsítják. A fajlagos lefolyás területi változását bemutató térképeken (Domokos 1986, Nováky 1988a), azonnal szembeötlik a domborzati térképhez való nagyfokú hasonlóság: a fajlagos lefolyás a hegyvidéki peremterületekről az síkvidéki területek felé csökken. Az évi lefolyás és a vízgyűjtő átlagos tengerszint feletti magassága között - 34 hazai, köztük 24 alföldi vízfolyás adatai alapján szerkesztett összefüggés szerint - szoros kapcsolat van ('VITUKI 1967.). A Tisza határainkon túli vízgyűjtőjéhez tartozó Erdélyi-medence lefolyásának - az Erdélyi-medencén belül regionalizált - magassági összefüggéseit 158 észlelő állomás adatait felhasználva Konecny (1994) szerkesztette meg. A magassági görbék azt mutatják, hogy nagyjából 1500 m felett a fajlagos lefolyás nem növekszik, sőt csökken. A hazai és a külföldi észlelésekre támaszkodó magassági összefüggések jól illeszkednek egymáshoz. A fajlagos lefolyás domborzattal összefüggő területi rendeződése két okkal is magyarázható: - A lefolyást kiváltó csapadék követi a domborzati adottságokat és növekszik a vízgyűjtő magasságával: 100-800 m között az átlagos növekedési intenzitás mintegy 70 mm/l00 m {VITUKI 1967). Konecny (1994) szerint 2000 m-ig a csapadék növekszik, felette csökken, - A vízgyűjtő átlagos magasságával nemcsak a csapadék, de a csapadék lefolyást adó hányada - a lefolyási tényező - is növekszik. Ezt főként a párolgásnak a térszín energiábevételével összefüggő csökkenése magyarázza. A lefolyási tényezőnek a magasság szerinti növekedését hazai vízgyűjtőkre a VITUKI (1967), az Erdélyi-medence vízgyűjtőire Konecny (1994) tanulmánya mutatja be. Az átlagos évi lefolyás és az átlagos évi csapadék közötti meglehetősen egyértelmű és szoros kapcsolatból adódóan a fajlagos lefolyás területi eloszlása fő vonásaiban követi a csapadék területi eloszlását (1VITUKI 1967). Az átlagos évi lefolyás és az átlagos évi csapadék kapcsolatára Lászlöffy grafikus, nemlineáris összefüggést szerkesztett ( VITUKI 1967). A kapcsolat analitikus leírására Dé-