Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében

274 Mika J.-Ambrózy Р

.В art holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. forradalmat megelőzően. Tekintettel ezen anyagok forráserősségére, nyelő kapacitásaira és hosszú tartózkodási idejére, az elkövetkező évtizedekben az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének növekedése várható. Számítások szerint az ipari forradalom óta e sugárzási kényszer mértéke megközelíti a 2,5 Wm2-t, amely - az eddigi kibocsátási tendenciák folytatódásával - a jövő század közepére elérheti a 6 Wnr

2-t. Ha feltételezzük az eddigi tendenciák folytatódását, akkor az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) 1990. évi becslése (IPCC1990) szerint a Föld átlaghőmérséklete a jövőben 0,2-0,5 °C fokkal emelkedne évtizedenként. E becslést az 1PCC 1992. évi kiegészítő jelentése (IPCC 1992) is megerősítette. Ugyanakkor a szulfát- és nitrát tartalmú légköri lebegő részecskék - melyek kibocsátása szintén a fosszilis energiahordozók elégetésére vezethető vissza - a Napból érkező látható sugarak egy részét visszaverve az üvegház-hatás erősödésének jelentős részét kompenzálhatják (Bozó-P álvölgyi 1988, IPCC 1994). Bár megfigyelési adatok még nem bizonyítják egyértelműen, hogy már megkezdődött volna a temiészetes változékonyságot meghaladó mértékű éghajlatváltozás 0Czelnai 1993), modellszámítások szerint az egyre erősödő légköri üvegházhatás következtében megnövekedett e jelenség kockázata (MTA 1991). Mind több jel mutat arra, hogy a sugárzási kényszer az elkövetkezendő évtizedekben felmelegedéshez, tengerszint emelkedéshez, illetve egyes területek vízháztartásának drasztikus átalakulásához vezethet. Az esetleg visszafordíthatatlanná váló változás elkerülése érdekében - bár a becslések még jelentékeny tudományos bizonytalanságot takarnak - nemzetközi egyetértés alakult ki (HNC 1992), miszerint meg kell állítani a légköri COi tartalom és a többi üvegházhatású gáz mennyiségének növekedését. Ez hazánkra is feladatokat ró, annak ellenére, hogy a hazai üvegház-gáz kibocsátás csupán ezrelékekben mérhető a föld összes országának együttes kibocsátásához mérten (Lévai-Mészáros 1989). 5. A globális felmelegedés várható éghajlati sajátosságai az Alföldön A globális felmelegedés problémakörének gyakorlati szempontból talán legfontosabb kérdése, hogy hogyan változhat az egyes földrajzi térségek (országok) éghajlata? A globális felmelegedés regionális sajátosságai ugyanis az éghajlati rendszer belső folyamatainak időkésleltető és térbeli újraelosztó szerepe miatt az egyes térségekben nem azonnal, nem egyszenc és nem ugyanúgy jelentkeznek. A globális változás országrésznyi léptékű sajátosságainak megítélését nagyban nehezíti, hogy pontosan olyan ütemű, ráadásul megfigyelésekkel is kellőképpen dokumentált változás, mint amilyennek elébe nézünk, még nem volt. A klíma regionális sajátosságainak becslése nehezebb, mint a globális állagoké, hiszen a jelenlegi legfejlettebb klímamodellek horizontális felbontása jóval kisebb, mint azoké a légköri folyamatoké, amelyek a helyi időjárást, ezen belül is elsősorban a felhő- és csapadékképződést befolyásolják. Emiatt a modellek által kiszámított, dur-