Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében
266 Mika J.-Ambrózy Р .В art holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. átlaga és egy-egy csapadékos időszak teljes vízhozama meghatározásra kerüljön. E vonatkozásban Durayné és Faragó (1992) áttekintette a legelterjedtebb területi átlagképzési módszereket és összehasonlítottást végzett közöttük. Jelentősebb eltérés a havi átlag alacsony értékei mellett mutatkozott. Nem túl tagolt domborzatú helyeken az izohiétás átlag-meghatározási módszert találták legalkalmasabbnak. A trendvizsgálatok mellett több kísérlet történt szabályos periódusok kimutatására. Ezek azonban többnyire eredménytelenek, vagy - a teljes változékonysághoz viszonyítva- nagyon kis információtartalmúak voltak. Ezzel kapcsolatban Götz és Kaba (1986) foglalja össze azt a - nem triviális meteorológiai periódusok létét tagadó nemzetközi attitűdöt, amely szerint az eddig létezőnek kikiáltott periódusok vagy statisztikai hiba eredményei, vagy olyan jelentéktelenek, hogy semmire sem használhatóak. Gyakorlati értékű periódus egyedül a kvázi-kétéves oszcilláció, amely legmarkánsabban a sztratoszféra zonális áramlásának nagyjából 26 havonkénti irányváltásában nyilvánul meg. Az e megállapítást alátámasztó hazai munkák közül Hamed et al. (1986) korszem és matematikailag alátámasztott számítási eredményeket közöl 10 állomás napi hőmérsékletéből képzett dekád-adatsoraira, valamint 2 állomás (Budapest és Kecskemét) esetében a maximum és minimumhőmérsékletekre is, 1901 és 1980 között. Az éves és féléves hullámokéhoz viszonyítva, az adott időszakban szignifikáns, nem triviális 2,0 ill. 8,0 éves periódusok amplitúdója valóban nem magas. A szerzők ennek illusztrálására bemutatják, hogy márciusban a periodikus tagok extrapolációja csupán 7%kal csökkenti a hibaszórást. 3. Az Alföld éghajlatának változási tendenciái Az Alföld éghajlatának változásairól megállapítható, hogy az a közvetett paleoklíma rekonstnikciók (Kordos 1979, Frenzel et al. 1992) tanúsága szerint a múltban nagy változásokon ment át, amelyek nagyjából egybeesnek a glaciális-interglaciális váltakozás félgömbi léptékű ciklusaival. E korszakok sokkal lassabban követték egymást, mint az anü opogén felmelegedés néhány évtizedes időskálája; továbbá a régmúlt paleoklímákban a csillagászatilag meghatározott napsugárzás térbeli és időbeli eloszlása jelentősen különbözött a maitól és az időszak nagy részében a kontinentális jégtakaró kiterjedése is eltért a inaitól. E paleoklíinák összehasonlítása ezért kevéssé infoimatív az éghajlat regionális érzékenységét, vagy jövőben várható alakulását illetően. Az elmúlt néhány évszázadra visszatekintő történeti feljegyzések (Réthly 1962, 1970) alapján történő rekonstrukció Rácz ( 1987, 1992) néhány évtized átlagában hűen tükrözheti az éghajlat fő tendenciáit. A közvetett információ hagyományos mértékegységekbe kalibrálása, csakúgy mint a hiányzó adatoknak a meteorológiai elemek térbeli és időbeli szerkezete ismeretében való póüása azonban még nem megoldott. Matematikai trendek elemzésére alkalmas adatsorok ezért csak a legutóbbi egy-két évszázadból állnak rendelkezésre. A nemzetközi tapasztalatok ezekkel kapcsolatban is arra figyelmeztetnek, hogy nagyon gondosan elemezni kell a műszeres adatsorok homogenitását.
