Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: A turbulens áramlás matematikai alapjai

Vízügyi Közlemények, IXXVIÍ. évfolyam 1995. évi 2. füzet A PÁROLGÁS ÉS A CSAPADÉK EGYENSÚLYA A KÉT FÉLTEKÉN DR. RÁKÓCZI FERENC A vízháztartás bevételi tagja a csapadék. A beszivárgás mellett pedig a legfontosabb veszteségi tag a párolgás. Emiatt mind a regionális, mind a globális vízháztartás céljából e két tényező vizsgálata rendkívül fontos. A légkör két kamra rendszer, nem az egész légkör, hanem a féltekék tekinthetők egységes fizikai közegnek. Ha az energiabevételre gondolunk, a Földnek az ekliptika síkjával bezárt 23,5°-os szöge miatt, az energiabevétel mind a két félteke esetében a nyári félévben nagyobb és ez döntő befolyást gyakorol minden klimatológiai elem viselkedésére. Ismeretes, hogy a két félteke jelentősen eltér egymástól. Az északi féltekén az óceánok aránya 61% a délin 81%. Különbség van a reliefben is: az északi féltekén a felszín átíagos magassága 284 m, a déli féltekén pedig 216 m. A 68 m-es különbség különösen jelentős, ha meggondoljuk, hogy a déli félteke átlagos magasságában az Antarktisz tömege meghatározó jellegű. Ebből következik, hogy a két félteke nedvesség viszonyai is eltérőek. Amint Rákóczi (1989) kimutatta a déli félteke a „nedvesebb" félgömb. í. A vizsgálat módszere, adatforrás Néhány aeroklimatológiai elem féltekénkénti viselkedését tanulmányoztuk (Rákóczi 1989/b), ahol a kiinduló adataink zonális átlagos formájában voltak megadva és mivel az egyes szélességi körökre vonatkozó adatokat nem azonos súllyal kell figyelembe venni, a féltekékre vonatkozó átlagokat egy alkalmasan megválasztott súlyfüggvény w (ф) = cos ф/cos 45° ( 1 ) alkalmazásával vezettük le. (Rákóczi 1989), ahol ф - a földrajzi szélességet jelenti. Kessler ( 1968) monográfiájában zonális átlagokat közöl a párolgásra vonatkozóan és munkájában megtaláljuk a csapadék hemiszférikus havi átlagait is. Ilyen értelemben kitűzött célunk megvalósításának nincs akadálya, mert a déli féltekére vonatkozóan is Péczely (1984) munkája alapján lehetőségünk van a déli féltekére vonatkozó zonális ádagok kiszámítására a csapadék vonatkozásában. Kessler, mivel a párolgás nehezen meghatározható hidroklimatológiai clem, a mértékadó zonális értékek levezetésénél több forrásra támaszkodott. Felhasználta többek közölt Budiko ( 1955, 1963) atlaszait, Arnbach ( 1963 ) munkáját, Vowinckel ( 1965) és Taylor (1966) vizsgálatait, Rusin (1964) és Kopanev (1966) adatait, valamint Albrecht (1963) szánításait. A kézirat érkezett: 1995. VII. 13. Dr. Rákóczi Ferenc oki. meteorológus, a földrajz (meteorológia) tudományok doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE, Budapest) egyetemi tanára.