Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai

A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges títjai 147 A Duna-Tisza közi probléma 1993-ban két ízben is az Országgyűlés elé került: március 13-án Karsai Péter, július 7-én Kocsenda Antal képviselő szólalt fel az ügyben és tett föl kérdéseket a KHVM miniszterének, melyekre Schamschula György válaszolt. A vízügyi és környezetvédelmi halósági munka bizonytalanságának eloszlatása érdekében az érintett főhatóságok a VITUKI с célra készített tanulmánya (VITUKI 1993) alapján szabályozták a Duna-Tisza közén talajvízből kielégíthető vízigényeket Részletes föltáró tanulmány készült a Duna-Tisza közi hátság vízellátásához szükséges felszíni vízkészlet fölhasználásának lehetőségeiről {ADUVÍZIG 1993). A hidrológiai és műszaki tanulmányok mellett a gazdasági kérdéseket is megvizsgálták, ha nem is olyan részletességgel mint az előzőket. így pl. föltárták a Bácskai többcélú vízgazdálkodási rendszer koncessziós megvalósításának és üzemeltetésének lehetőségét (Rónay 1993) és - első próbálkozásként - elvégezték a Duna-Tisza közi vízpótlás, pontosabban a fent említett vízellátási koncepció gazdasági elemzését (TREBAG 1993). E koncepcióban foglalt vízellátási javaslatok környezetgazdálkodási szempontok szerinti összehasonlítása is megtörtént (ÖKO Rt. 1994). 1994 májusában megjelent a Kormány Alföld programról szóló határozata, mely kiemelten foglalkozik a Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémáival. A Bács-Kiskun megyei Önkormányzat megbízására elkészült „A Duna-Tisza közi hátság középső térsége (Soltvadkert-Pálmonostora közötti terület) vízpótlásának elvi műszaki megoldása" (ATIVÍZIG 1994, Kákonyi 1994b, Koch-Rónay 1994), melyet 1994. június 21én megvitatott a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Területfejlesztési Bizottsága. 1994 őszén megalakult a Duna-Tisza közi Intéző Bizottság, mely alakuló ülését 1994. szeptember 13-án tartotta Ersekcsanádon. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) megbízására az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség koordinálásával feltáró munka indult a Duna-Tisza közi felszín alatti vizek minőségének, illetve a vízminőség veszélyeztetettségének a meghatározására. Ugyancsak a KTM, valamint a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat megbízásából két tanulmány készült a homokhátsági talajvízszint-süllyedés terület- és településfejlesztési kölcsönhatásairól (VÁTI 1994a, 1994b). Az Országgyűlésben 1994. szeptember 26-án Lezsák Sándor képviselő tett föl kérdést a Duna-Tisza közi hátság elsivatagosodásának megállapítása tárgyában, melyet 1995 elején megismételt. Lötz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válaszában - a KTM és a KHVM egyeztetett elgondolásai szerint készülő előterjesztés-tervezetre hivatkozva - kifejtette, hogy a rövid távú intézkedések elsősorban az ésszerűbb vízhasznosítási módok kialakítására irányulnak, a hosszabb távra tervezett intézkedések pedig a vízpótlás megoldását célozzák. Megalapozott döntés azonban csak akkor hozható, ha fölmérés készül arra is, hogy a nagy összegű beruházással hosszú távon milyen mértékű károk háríthatók el. A többéves előkészítő és tanulmányi munkát mintegy betetőzve, a KTM és a KHVM közös előterjesztést állított össze a Kormány részére a Duna-Tisza közi hátság kritikus vízháztartási helyzetéről (KTM-KHVM 1995). Ennek nyomán megszületett a 20X7/1995. (IV. 3.) számú Korm. határozat, mely öt pontban foglalta össze a legfontosabb teendőket. A határozat 1. pontja szerint „Meg kell vizsgálni a Duna-Tisza közi