Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai
A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges títjai 145 az 1971-től fokozatosan kialakuló igen jelentős csapadékhiány, a rétegvízkitcnnelés fokozódása és az erdőterületek növekedése együttesen idézte elő. A VITUKI a 80-as évek végén alaposabban kezdte vizsgálni a rétegvízkészlet kitermelési lehetőségeit, és az Országos Vízföldtani Modell programja keretében kidolgozta a terület numerikus számítógépi szimulációs modelljét (VITUKI 1989), mely közelebb vitt a Duna-Tisza közi talajvízsüllyedés és a rétegvíztemielés kapcsolatának megismeréséhez. A Duna-Tisza közi talajvizekről 1989. február 22-én Baján a Hidrológiai Társaság helyi szervezetél)en tartott előadáson (Major Pál) és az azt követő megbeszélésen született meg az a felismerés, hogy az okok tisztázására egy átfogó, több tudományterületre kiterjedő alapos vizsgálatot kell végezni, s javaslatokat kell adni a súlyosbodó helyzet orvoslására. A feladatot a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság érintett helyi (bajai, budapesti, szegedi és szolnoki) szervezetei magukénak érezték és hozzákezdtek megoldásához. Az első eredményeket az 1989. november 16-án Kecskeméten rendezett kerekasztal-megbeszélésen vitatták meg. A munkát nagy mértékben előrelendítette az egykori Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM) Vízgazdálkodási főosztályának 1989. december 21-én kelt megbízása, melynek értelmében 1990 tavaszán - több tudományterület neves szakértőinek közreműködésével - elkészüli az „Előtanulmány a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére" c. terjedelmes anyag (MTESZ 1990). Ezt a KVM Vízkárelhárítási főosztályának megbízása alapján egy kiegészítő, főként a vízrendezési kérdésekkel foglalkozó munka követte (MIIT 1990). E vizsgálatok eredményeiről egy rövid tájékoztatóban (Páljai 1992a) és - az összes szakértői vélemény bemutatásával - részletesebben is beszámoltunk (Páljai 1994a). A szélesebb körű megismertetést egy népszerűsítő kis füzet ( Liebe 1993) szolgálta. A helyzet javítását célzó megoldások szempontjából nagy jelentőségű volt az a kutatási-fejlesztési szerződés, melyet a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) Vízgazdálkodási főosztálya az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatósággal 1991. december 18-án kötött, s amely nyomán 1992-ben elkészüli „A Duna-Tisza közi hátság távlati vízellátási koncepciója" (ATIVT/IG 1992). Ennek kidolgozásában közreműködött az Alsó-Duna-völgyi, a Közép-Duna-völgyi és a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a Buda|)esli Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke Ujjas-Mészáros 1992) és a VITUKI (1992b). A konce|>cióban megfogalmazott főbb teendőket az Országos Vízügyi Főigazgatóság önálló kiadványban lette közzé (Páljai 1993a). E kiadványban a vázolt problémakörről a gazdálkodóktól - az országgyűlési képviselőkön át - a miniszterig többen kife jtik véleményüket. Л kutatási-tervezési munkával párhuzamosan rendszeresen és szinte folyamatosan zajlottak az érdekeltekkel és a különféle hivatalos és társadalmi szervezetekkel folyó egyeztetések. A közvélemény is kellő tájékoztatást kapott az eseményekről, főként a helyi sajtón keresztül. A tárgyalások leggyakoribb színhelye Kiskőrös volt, ahol Kánya Gábor akkori országgyűlési képviselő „vezérletével" 1991-93 között sokszor ülésezett a Duna-Tisza közi problémával foglalkozó „ad hoc" bizottság. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságában Nagy Attila képviselő beszámolója (1992. május 6.) hívta föl a figyelmet, főleg a Duna-Tisza közi kis tavak sorsára. A sok szálon összekapcsolódó és gyümölcsöző együttműködés egyik kiemelkedő eseménye a Kiskőrösön 1993. március 19-én rendezett konferencia volt (Páljai 1993b).
