Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Baranyi S.-Pappné Urbán J.: Csapadék és lefolyás a Velencei-tó vízgyűjtőjén (1961-1993)

134 Bárányi Sándor és Pappné Urbán Judit A tározók többletpárolgása a tározók felszínéről történt párolgás és az adott területen, annak eredeti állapotában tapasztalható evapotranszspiráció különbsége. A vízfelszín párolgásának sokévi átlaga az adott térségben 900 mm, a terület evapotranszspirációjának sokévi átlaga 550 mm körül van (VGI 1984), tehát a tározók többletpárolgása átlagosan 350 mm-év, a vízfelület párolgásának 40%-a. Ez azt jelenti, hogy ennyivel nőtt a tározók által vízzel borított területen a párolgási veszteség. Feltételezve, hogy a többletpárolgás egész évben egyenesen arányos a vízfelület párolgásával, a tározók havi párolgásadatát 0,4-del szorozva megkapjuk a többletpárolgás havi adatát. Ez az eljárás legfeljebb sokévi átlagban szolgáltat elfogadható eredményt, ugyanis az evapotranszspiráció nemcsak a párolgást befolyásoló meteorológiai tényezőktől, hanem a talaj nedvességtartalmától és a növényzet fejlettségétől, életszakaszától is függ. Valószínű, hogy a térség evapotranszspirációja több évig tartó aszályos időszakban jóval kisebb a sokévi átlagnál, igy a tényleges többletpárolgás nagyobb lehet mint az emített módon meghatározott havi adat. A fentiek szerint számított többletpárolgás 1971 -90. évi átlaga a Zámolyi-tározóból 0,419 millió m

3/év, a Pátkai-tározóból az 1976-90. évi átlag 0,800 millió m

3/év, a két tározó összesített többletpárolgásának sokévi átlaga 1,219 millió m

3/év, 55 mm/év tóvízoszlop a Velencei-tóban. Ennyivel csökkent az évi lefolyás átlaga a Császárvíz vízgyűjtőjén a tározók többletpárolgásának következtében. A vízgyűjtőn lévő halastavak többletpárolgásának hatásával - azok kis területe miatt - nem foglalkoztunk. Л vízelhasználás mértéke a vízgyűjtőn pontosan nem ismert. Vízjogi engedélyek és más dokumentumok alapján összeállították az évi vízkivételek adatait és megbecsülték a havi adatokat (KDTVÍZIG 1987... 1994,1992, VI TU KI 1994). A tényleges évi vízkivételekre, főleg a kisebbekre (< 10 ezer m

3/év) nincsenek adatok, csupán az utolsó hét évre. A vízjogi engedélyek alapján összeállított évi és becsült havi adatokat minden korábbi évre elfogadtuk tényleges vízelhasználásnak. El kellett tekinteni attól, hogy a tényleges vízkivételek függnek az adott időszak csapadékosságától, továbbá, hogy a halastavakból az őszi lehalászás után leeresztés is lehet. A tározók vízgyűjtőjén 1963-88. években volt számottevő vízelhasználás, 1989-től korlátozást vezettek be. A Zámolyi-tározó vízgyűjtőjén a vízelhasználás - nagyobbrészt öntözés céljára nulla és 0,452 millió m

3/év között volt, az átlag 0,235 millió m

3/év. A Pátkai-tározó vízgyűjtőjén többnyire halastó, kisebb részben öntözés céljára 0,110-0,793 millió m

3/év volt a vízelhasználás, az átlag 0,413 millió m

3/év. A kisebb adat a korlátozás következménye. Ha összesítjük a két tározó többletpárolgását és a vízgyűjtőn történt vízelhasználást - amely a vizsgált időszakban jelentősen változott -, átlagnak 1,867 millió m

3/év értéket kapunk, ami a Velencei-tóban 84 mm/év vízoszlop magasságnak felel meg. Az évi adatokat a 4. ábrán mutatjuk be. Ezeken kívül a Császárvíz torkolati szakaszán és a Velencei-tóból is van vízkivétel a Dinnyési Halivadéknevelő részére, ami már nem a lefolyást, hanem közvetlen a tó vízkészletét apasztja. Az engedélyezett érték 1963-70. évekre 0,98 millió m

3/év, 1971-89. évekre 1,90 millió m

3/év, 1990-92. évekre 1,02 millió m

3/év, 1993-ban a víz-