Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

108 Szesztay Károly nincs közöttük információcsere és kölcsönhatás. A ma és a jövő „poszt-indusztriális" és „poszt-modem" irányzatait tekintve a rendszer-alakítás és a rendszer-alkalmazás közötti szoros kapcsolat és folyamatos kölcsönhatás széleskörű (technológiai, intézményi, gondolkozásbeli) megvalósítása annál inkább is kívánatosnak és várhatónak látszik, mert a mintegy négy milliárd éves planetáris fejlődés és a néhány millió éves emberi fejlődés közös csúcspontja, az emberi agy - a legújabb kutatások tükrében az aktív információs rendszerek legjellegzetesebb és legtökéletesebb példája. A víz Világnapján különösen figyelemre méltő, hogy maguk az aktív rendszerek elméletét neurológiai, pszichológiai és informatikai oldalról közelítő és kidolgozó kutatók az emberi agy mellett a víz tulajdonságaiban és a vízkörforgás folyamataiban találják meg a rendszerek szerkezeti és folyamati vetülete közötti kapcsolat és kölcsönhatás legsokrétűbb és legmeggyőzőbb megnyilvánulását (lást például de Bono 1991). Az I. táblázat második sora az ökológiai és a művi rendszerek szerkezetében és működésében megnyilvánuló szemléletbeni és elvi különbségekre próbál rámutatni. Szándékoltan is sarkított meghatározás szerint bolygónk életterének és élő-világának kölcsönhatásaiból születő ökológiai rendszerek holisztikus szerkezetűek, működésükre, (dinamikájukra) pedig a nem lineáris folyamatok jellemzőek. Ettől gyökeresen különböznek az elsődlegesen a piacmechanizmus által formált művi rendszerek, melyek szerkezetükben többnyire automatizáltak, működési elvüket tekintve pedig lineárisak, vagy legalábbis szakaszonként linearizáltak. A „holisztikus" szó ebben az áttekintésben elsősorban integráltságot, valamint többcélúságot és többeszközűséget jelent. A tájökológiai rendszernek úgyszólván minden lényegi tényezője és mozzanata olyan egymásra épülő hierarchikus kapcsolatot alkot, amelyik a közös „végső" célt, az életfolyamatok sokféleségének kibontakozását és önfenntartó, illetve a külső stresszhatásokkal szembeni ellenálló képessésük (dinamikus stabilitásuk) növelését valósítja meg. Ilyen módon az ökológiai tájak és rendszerek min'den alrendszere és élő szervezete ugyanakkor, amikor saját célját és érdekét követi, egyben a befoglaló magasabb egységek (rendszerek) működését is segíti (Sz.esztay-Gábor 1992). Az ökológiai rendszerekkel szöges ellentétben a piac mechanizmus által irányított műszaki tudományos kutatás eredményeire épülő művi rendszerek (például a növénytermesztési, közlekedési, vízellátási, hulladék elhelyezési stb. rendszerek) lényegileg és szükségszerűen elkülönülésre és öncélúságra (függetlenségre) törekszenek. Ez a megállapítás elsősorban azt jelenti, hogy a művi rendszerek szerkezete mindig azt feltételezi, hogy az adott rendszer (alrendszer) a saját célját vagy céljait a tervezés során megállapított saját eszközeivel a többi rendszer (alrendszer) céljaitól és eszközeitől teljesen függetlenül képes teljesíteni, és működése csakis ilyen módon lehet hatékony, illetve gazdaságos. Az összehasonlítások természetesen nem a piaci mechanizmus múltbeli és mai sikereit, vagy jövőbeli nélkülözhetetlenül fontos szerepét akarják vitatni, csak a piaci mechanizmus, mint társadalmi és politikai intézmény kizárólagosságát, már-már az emberi és közösségi élet minden mozzanatát a maga képére és hasonlatosságára formáló egyeduralmát kérdőjelezi meg olyan céllal, hogy a fejlődés gazdasági, szociális, kulturális és környezeti összetevője egyenrangúan és egymást támogatva érvényesülhessen.