Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: A vízvédelem és az ember kapcsolatának változása: A vízgazdálkodás jövőképe a múlt eredményeinek tükrében

A vízvédelem és az ember kapcsolatának változása... 9 - belvízmentesítés, vízfolyás szabályozás (a káros csapadékvizek elvezetése) - folyók hajózási célú hasznosítása (közép- és kisvízi szabályozás) - vízhasznosítás (öntözés, halászat, szabadidő, sport) - a folyók, vízfolyások, holtágak ökológiai célú újraszabályozása (a kor követelményeinek megfelelő természetközeli állapot visszaállítása), - a belvízlevezető művekben a vízvisszatartási lehetőségek megoldása. Az ármentesítés és folyószabályozás szabályai döntően a múlt század folyamán alakultak ki. Németországban 1879-ban kiadott mérnöki tudományok kézikönyve szerint: „A folyószabályozás feladatai lényegében az alábbiak: - a folyómeder, a part és a folyásirány jelentékenyebb szabálytalanságainak megszüntetése, - a hajózási akadályok eltávolítása, - a folyó nagy és középvízi szélességének csökkentése (szabványszélesség). Végiilis az az átfolyási szelvény fogadható el, amelynél mélységben olyan erősen szűkül, hogy egy adott szelvényben minden vízállásnál és vízhozamnál egy állandó középsebesség keletkezik, így jön létre az úgynevezett mintaszelvény". A kézikönyv meghatározása alapján le kell vonni azt a következtetést, hogy a vízépítésben az idézett előírások, a nagyobb folyók, a kisvízfolyások esetében egyaránt még néhány évvel ezelőtt is kőbe vésett szabályok voltak. Ennek következtében és a kor követelményeinek megfelelően, a természetes vízfolyásokból részben tisztán cél és rendeltetésszerű berendezést (hajócsatomát, elvezetőt), elsősorban az árvízi lefolyást biztosító medreket csináltak. Az ilymódon kialakított mesterséges képződmények az akkori tervezési célkitűzéseknek maradéktalanul megfeleltek (2. ábra). Ma már azonban tudjuk, hogy - az idézet stílusánál maradva - éppen a „szabálytalanságok" megszüntetése, és a nagy- és középvízi „folyószélesség csökkentése" a lefolyás meggyorsításával az árvízi lefolyási viszonyok megváltozásához, esetenként az árvízszintek emelkedéséhez vezetett. Az ember „az ember védelme a víztől" címen korlátozva, megváltoztatva, esetenként teljesen megszüntette a természetes vizeket. A vázolt folyamatok szerte a világban, így Magyarországon is azonos módon játszódtak le. Időközben azonban a vízkár-elhárítási tevékenység kapcsán is megjelentek az ökológiai követelmények. Az ember és az emberi igények mellett minden eddiginél inkább előtérbe került a vizek és környezetük védelme is. A vizeket, mint egyre inkább a természet háztartásának legfontosabb alkotó elemét értékelik. A vízkár-elhárítás feladata ennek a szerepkörnek a megőrzésével és az eredetihez minél közelebbi kialakítás és gondozás kap helyet. A jövőben, illetőleg esetenként már napjainkban is a vízrendszerek nagyobb egységeit vizsgálják és a természetes vizek keletkezését - mint „fejlődéstörténetet" kezelik. A vizekkel kapcsolatos tervezés láthatára a természetes fejlődés időterére tágul, ami vizek tekintetében évszázados nagyságrendet jelent. A kisebb egységek az úgynevezett „folyóágy struktúrák" (szigetek, kavicspadok, partvonal, holtágak) évszázadok alatt fejlődtek ki. Ennek megfelelően nem alakítható ki néhány éven