Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Goda László: Tározók árvízcsökkentő hatásának számítása

I fj . Goda László 89 a max max (13) akkor az ehhez szükséges tározótér: Ugyancsak a Bukovszky-Marone szabályt hasznosítja Zsuffa (1981) valószínűség­elméleti módszere, amellyel a komplex tározó véletlenszemen jelentkező szabad táro­zóterének függvényében az alvízre jutó árvízi víztömegek eloszlásfüggvénye becsül­hető. Ennek a tározók hidrológiai méretezésére kidolgozott módszernek - és számítógépi szoftvernek - elsődleges célja a tározó vízhasznosítási üzemének jellem­zése. Ehhez kapcsolódik az árvízszámítási feladat, amelyhez kiegészítő adatként is­merni kell a tápláló vízfolyás árvízi vízhozamainak eloszlásfüggvényét, továbbá az ér­kező árhullámok csúcsa és tömege közötti kapcsolatot is (Gálái -Zsuffa 1987). Megjegyezzük, hogy az árvízcsökkentő tározók fenti osztályozását elsősorban a kézi számítási módszerekből fakadó korlátok tették szükségessé, a valóságban a tározók üze­me általában jóval bonyolultabb. Tekintsünk például egy többfeladatú tározót, amely az árhullám érkezésekor félig-telt álla|X)tban van, és az üzemi műtárgyon állandó vízhoza­mot engednek le folyamatosan. Ebben az esetben a tározó először iiriil, vagy töltődik az érkező és távozó vízhozamok arányától függően, majd, lia a tározott víz magassága a bu­kószintet meghaladja, működésbe lép az árvízi bukó. Ha párhuzamosan vízeresztés nincs, akkor a szabad tér egyszerűen feltöltődik („zárt" tározó), utána működésbe lép az árapasz­tó a „folyamatos kezelés nélküli" tározó modelljének megfelelően. Az összetett árvízi üzem az alapmodellek összekapcsolásaként értelmezhető. Altalános esetben tehát az al­vízen megjelenő vízhozam két részből adódik össze: az üzemi műtárgy hozamából és az árvízi bukó hozamából. Azonban ennek figyelembe vétele és az alapmodellek ily módon történő összekapcsolása a kézi feldolgozás számára nehezen követhető, bonyolult megol­dási módszereket eredményezne. 2. Numerikus modell az árvízcsökkentő tározók egységes kezelésére Célunk az, hogy általános megoldást találjunk az ázvízcsökkentő vagy ilyen célra is felhasznált (komplex üzemű) tározók árvízi teljesítőképességének meghatározására. Ehhez a tározóba érkező árhullám Q t (t) vízhozam időfüggvényének ismeretében a tá­rozót elhagyó Q a (t) vízhozam időfüggvényt, illetve annak diszkrét tonnáját adó víz­hozam idősort (vagy az azzal összefüggésben lévő V (t) időfüggvényt, illetve idősort) kell számítanunk, melynek ismeretében a V A=f (Q., ina x) tcljesítőképességi függvényt már meg tudjuk szerkeszteni. A megoldáshoz a tározási egyenlet diszkrét idősoroknak megfelelő (9) alakját használjuk fel. Az árvízcsökkentő tározók három alapmodelljének vizsgálata alapján belátható, hogy azok közül a kezelés nélküli tározó modellje a legáltalánosabb, a má­sik kettő ennek speciális változataként fogható fel. így, ha numerikus megoldást talá-

Next

/
Thumbnails
Contents