Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Hankó Z.-Alföldi L.-Starosolszky Ö.: A Felső-Duna és a Szigetközi hdirológiai jellemzőinek megváltozása a dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése nyomán

Л Felső-Duna és a Szigetköz hidrológiai jellemzőinek megváltozása. 47 említésre érdemes, hogy a mindenkori vízhozamot a napi vízállásérték: alapján, a (kétváltozós) vízhozamgörbe segítségével lehet becsülni, minthogy ma még nem áll megbízhatóbb eljárás a rendelkezésünkre. Ha figyelembe vesszük, hogy a hurokgörbe tágassága (vízhozamban mérve) szélső esetben elérheti a ± 30%-ot is, amit még terhelhet a vízhozammérés ± 10%-os szórása is, akkor a napi vízhozamélték „szórása" (a kétváltozós Q-H gör

be al

apján) szélsőségként elérheti a ± 40%-ot is! Az éves középérték szórását Vn=V365 -tel való osztás után kapjuk, s az 5% kockázatú konfidencia sávot ennek az 1,96-taI való szorzata adja. Ha 1700 m

3/s éves középvízhozamot tételezünk fel (a kérdéses szakaszra az adott esetben jellemző érték), akkor az 5% kockázatú sáv ± 70 m

3/s, míg az „elveszett" vízhozam 60 m

3/s. A két érték közelsége miatt véljük , Jelzésértékű"-nek az egyetlen év adatai szerinti becslést. A Kisalföld hordalékkúpjában szivárgó talajvíz szimulációs vizsgálatai kapcsán kifogásoltuk az 1/10 = állandó arányú anizotrópia feltételezését és a Duna-mcúcr tengelyvonalában elképzelt függőleges síknak a szimmetria jellegét a szigetközi szivárgási tér szempontjából. Az előbbi nyilván nem vitatható, a pleisztocén réteg-összlet feltártságának napjainkig is fennálló hiányosságai ellenére sem (vagy éppen ezért). Az aszimmetrikus szivárgási jelenségek és szivárgási szimmetria felület ellentmondásait megkíséreltük (legalább a becslés mértékéig) számszerűsítve is feloldani. A helyes peremfeltételekkel elvégzett (elvégzendő) szimulációs vizsgálatok még akkor is töbtet érnének a jelen becsléseinknél, ha az anizotrópia-eloszlás megbízhatóbb megismerése helyett a modell bearányosítására kényszerülne a kutató. Számos szakembernek, köztük с tanulmány Szerzőinek is kétségei merültek fel azon kategorikus kijelentések kapcsán, miszerint a Szigetköz talajvizét a Duna szigetközi szakasza több köbméter vízzel táplálja másodpercenként. Nem érzékelhető ugyanis a végső befogadó, a nagyarányú táplálást nem ellensúlyozhatja ugyanis kizárólag a párolgás. Előbb-utóbb tehát módot kell találni vízháztartási mérleg készítésére. Ez azonban csak a Szigetköznél nagyobb tájegységre tűnik lehetségesnek. A vízhozam-hossz-szelvény kapcsán tapasztaltak, valamint a kútcsoportos nyomásmérések (látszólagos) ellentmondásai nyomán elkészült az az első vázlat, amclyben kiegészítették a kutatók a Szigetköz felszín alatti víztartójára vonatkozó ismereteket a rendelkezésre álló szlovák és osztrák adatokkal a Pandorfí-fennsík és a Duna közötti részre, egészen a dévényi kapuig, (lásd az 1. ábrái). A meglepő végeredmény szerint a dévényi kapu környékén is jelentékeny mélységű és szélességű pleisztocén hordalékkúpban helyezkedik el a Duna medre. A környezet talajvizének (a Dunához hasonló módon) jelentékeny az esése és a közepes nyomásvonalak közelítően merőlegesek a Dunára. Tehát a jelentős talajvízmozgás a Dunával párhuzamos (földárja). Ha ez az első hidrogeológiai vázlat-kiegészítés megbízható közelítés, akkor már az osztrák szakasz is figyelembe vehető a Szigetköz talajvizét tápláló fonásként. S ez esetben a „földárja" szerepe jelentős lehet, s magyarázatul szolgálhat a mélyebb rétegekben észlelt látszólag indokolatlan nyomásértékeknek is. Pl. a feljebbi szakaszon előállított vízállás-emelkedés nyomáshulláma a mélyben gyorsabban terjedve hamarabb eléri a kútcsoport mélyebben szűrőzött kútját, s jelzi a nyomásemelkedést, mint a felszín közelében szűrőzött kút, ahol a nyomásemelkedés késleltetett, mert itt még a szabad pórusok kitöltésének kényszere lassítja a nyomáshulláin terjedését.