Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Hankó Z.-Alföldi L.-Starosolszky Ö.: A Felső-Duna és a Szigetközi hdirológiai jellemzőinek megváltozása a dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése nyomán

Л Felső-Duna és a Szigetköz hidrológiai jellemzőinek megváltozása. 41 liető el tehát olyan vízliozanimegosztás, a Szlovák és Magyar Fél érdekeit egyaránt kielégítő reális kompromisszum, amely a főmeder vízfelszínének pl. fenékgáttal (vagy gátakkal) való felduzzasztása és/vagy magyar oldali hullámtéri és mentett ártéri mesterséges vízpótlás nélkül a magyar igényeket kielégítené. A permanens dunai vízhozamok mellett vizsgáltuk, hogy a felszíni vizekben bekövetkező nempermanens folyamatok milyen késleltetéssel és milyen mértékben jelentkeznek a felszín alatti vizekben. A nagyságrendek becsülhetősége érdekében a dunaremetei vízmérce szelvényéből (1825,5 fkm) kiinduló és Dunaremele-Lipót-Hédervár-Ásványráró-Mecsér irányában a Szigetközt gyakorlatilag átszelő szelvényt jelöltük ki a vizsgálatok elvégzésére (1. ábra). A szelvény hossza a Duna és Mosoni-Duna között kb. 9 km, környezetében több talajvízszint észlelő kút is van. Ezek közül kettőt: a 9442 számú kutat (2000 m-re a Dunától Lipót községben) és a 9451 számú kutat (3500 m-re a Dunától Hédervár közelében) használtuk fel a numerikus matematikai modell hitelesítéséhez (VITUKI 1993/5). A dunai főmeder vízállás-idősoraként az 1992. X. 22-1993. I. 31. közötti, ténylegesen észlelt dunaremetei vízállásokat alkalmaztuk. A 9442 és 9451 számú talajvízkutak ugyanezen időszakra eső vízállás idősora is ismert (17. ábra). A mért és a számítás eredményeként kapott talajvízállás idősort egybevetve megállapítható, hogy a Dunától 2000 m-re levő, 9442-es kutaknál az idősorok a ± 0,15 m, a 3500 m-re levő, 945l-es kútnál pedig a ± 0,25 m kockázati tartományon belül illeszkednek. A mért és a modellünkkel számított értékek megegyezése modellünk megbízhatóságát erősíti, ezért modellünkkel számításokat végeztünk, hogy egy heves, közelítően 6 m vízállásemelkedéssel járó dunai árhullám hatása hogyan terjed a talajvízben a térben és az időben (18. ábra). A dunaremetei dunai vízállás 113,2 m B.f.-ről hirtelen 119,0 m B.f.-re emelkedik. A 119,0 m B.f.-hez tartozó permanens talajvíztükör magassági helyzetét a dunaremetei vízmércétől különböző távolságban levő pontokban az ábra jobb szélén tüntettük fel. Az első 250 m hosszon a piezometrikus szint 119-118,04 = 0,96 m-t esik; ez i>ersze nem csak a szivárgó mozgáshoz szükséges nyomásesésnek a következménye, hanem magába foglalja azon „mederellenállás" legyőzését is, ami a nyílt felszínű víztérből a talajba való belépésnél jelentkezik. A 18. ábrán feltüntetett 60 nap alatt a talajvízszint még 250 m távolságban sem éri el a pennanens állapothoz tartozó szintet annak ellenére, hogy az első nap alatt ebben a pontban a talajvízállás 113,2 m B.f.-ről 116,6 m B.f.-re emelkedett, de ezután az emelkedés üteme igen lelassult. A számítások szerint a pennanens állapot eléréséhez kb. 90 napra van szükség. Nagyon heves talajvízállás-változás még 1000 m távolságra is világosan felismerhető. A heves változás tartományaként (az adott transznússzibilitási feltételek mellett) a Duna menti 1,5-2 km-es sávot lehet megjelölni. Modellünk felhasználásával egy más transzmisszibilitással jellemezhető szelvényben egy leürtilési vizsgálatot végeztünk cl. A szelvény Cikolasziget körzetéből (kb. 6 km-re DK-re Dunakilititől a Duna árvédelmi töltése mellett) indul és Magyarkimle irányába halad. A szelvény hossza a Duna és a Mosoni-Duna között kb. 15 kin. Ez esetben is a Duna 1992. okt. 22. és nov. 21. között észlelt vízállás idősorát hasz-