Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Stelczer K.: Negyven éve az árvíz uralta a Szigetközt

Negy\>en éve az árvíz uralta a Szigetközt 373 riódus mára mintha kissé háttérbe szorította volna az árvédelem fejlesztésének feladatát. Azt talán még tudomásul lehet venni, hogy minden ország gazdasági életében lehetnek olyan időszakok, amikor bizonyos, közvetlen hasznot nem hozó feladatokra kevesebb pénz jut. Megérthető - bár Magyarországon van Európa leghosszabb árvízvédelmi rendszere - hogy az árvíz ellen sikeres védekezés három alapfeltételéből (kiépített művek, szakember gárda, technika és anyag) kettőre kevesebb jut, de hogy a Vízügyi Szolgálat szakembergárdája (mérnöktől az őrszolgálatot ellátó fizikai dolgozóig) is egyre fogy, aira nehéz magyarázatot találni. Ha valakit nem győzött meg a rajkai buzgár azonnali felismerésének fontossága, a buzgár elleni védekezés szakszerűségének (ÁBKSZ szádfalazása, a Mosoni-Duna lezárásával a hidrosztatikus nyomás csökkentése) jelentősége, a Vízügyi Szolgálat helytállása a katasztrófa elhárításában, akkor érdemes emlékezni az 1965-ös dunai rendkívüli árvízre is. Ekkor Csallóközben szakadt a gát, noha a védvonal már 1954. évben is 0,50 m-rel magasabb, tehát jóval erősebb volt, mint magyar oldalon. Szigetközben egy jól képzett, fegyelmezett és nagylétszámú vízügyi gárda, igen jól szervezett figyelőszolgálatra építve védekezett. Csehszlovák oldalon inkább a gát méreteiben, védőké|)ességében bíztak. Későn fedezték fel a bajt, olyannyira későn, hogy a magyar oldali repülőgépes figyelőszolgálat a szakadás pillanatát észlelte és talán előbb jelezte a katasztrófát, mint a túloldaliak. 2. Műszaki tapasztalatok A szigetközi árvízvédekezés műszaki tapasztalatai, bár a Szigetköz geológiai felépítettsége, az árvízvédelmi töltések anyaga merőben más, mint az ország többi területén, de mégis - és ez az 1954-ct követő nagy árvizek során egyértelművé vált - az itt szerzett tapasztalatok általánosíthatók és alkalmazhatók másutt is a védekezésben, a töltések kiépítésében egyaránt. 2.1. A buzgár, mint a legjobb szakadásveszély A rajkai zsilip alatti buzgárfeltörés mellett még az ásványrárói felső, a kisbodaki, a dunakilili és a Győr-Révfalu melletti (2. ábra) buzgárfeltörést (talajtörés) idézte elő. A 3. ábrán jól látható, hogy a dunakiliti, a kisbodaki és az ásványrárói szakadásnál mély kopolya keletkezett, de az ásványrárói alsó szakadásnál, melyet nein buzgár (talajtörés) idézett elő, a töltés alatt nincs kimosás. A győr-révfalui kötgát (ahol a buzgár mellett a töltés elégtelen mérete és az átázás is hozzájárult a szakadáshoz) kivételével a többi négy helyen az árvízvédelmi töltést régi Duna-meder keresztezte és a buzgár sötétszínű, csaknem fekete, sűrű anyagot hozott tél. A töltés sehol nem volt átázva, előzőleg buzgárt, csurgást vagy szivárgást nem észleltek. A négy buzgáros helyen (Rajka, Dunakiliti, Kisbodak és Ásványráró felső) az egyező (azonos) jelenségek mellett a különbség az volt, hogy két helyen, Rajkánál a Mosoni-Duna, Dunakilitinél pedig az árvízvédelmi töltést keresztező holtág vízzel telt medre volt a védtöltés mentett oldalán. Mindkét helyen a mederfenék a fedőréteg alatti