Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Stelczer K.: Negyven éve az árvíz uralta a Szigetközt

Negy\>en éve az árvíz uralta a Szigetközt 369 - az 1954. évi árvíz nemcsak magasságát és rombolását tekintve volt történelmi jelentőségű, hanem gyökeres szemléletváltozást hozott a magyar árvízvédekezésben. Megindult Európa leghosszabb árvízvédelmi rendszerének a fejlesztése, az árvédelmi töltések kiépítése mellett a védekezés szervezetének a korszerűsítése; - ma ismét egy olyan helyzetben vagyunk, hogy nemcsak az árvízvédelem fejlesztése (Zorkóczy-Tóth 1985) torpant meg, hanem a vízügyi szolgálaton kívül a legjobb esetben is közöny, érdektelenség nyilvánul meg az árvízi feladatokkal szemben. Eme álláspontnak egyenes következménye az országos gát hálózat védőképességének csökkenése, az árvízvédelmi szervezet gyengülése, ami viszont elvezet az árvízkatasztrófa veszélyének fokozódásához. Nem lehet gazdasági helyzetre hivatkozni, nem lehet beérni az 1954. évi árvíz utáni fejlesztésekkel, az 1965. évi dunai és az 1970. évi rendkívüli tiszai árvizek elleni sikeres védekezéssel, tudni kell, hogy a magyarországi árvizek szintjei egyre emelkednek, hogy az elmúlt évek száraz időszakát rövidesen nedves periódus váltja fel. Nem lehet elfelejteni, hogy az ország területének 23%át, 4200 km hosszú védvonallal kell menteni az árvizek ellen és végül tudni kell, hogy a Dunán 1501-ben levonult árvíznek a Bécs feletti szakaszon pontosan ismert vízállásai 1,5 m-rel voltak magasabbak mint az 1954. évi második legnagyobb árvízé (I. táblázat). 1. A szigetközi árvízkatasztrófa tanulságai Negyven év távlatából vizsgálva az akkori eseményeket, ma már egyértelmű, hogy csak - megfelelően kiépített és karbantartott árvízvédelmi müvekkel, - megfelelő létszámú szakember gárdával, beleértve a védvonal őrzését ellátó őrszolgálatot is; és - lehetőleg a helyszínen tárolt, állandóan felújított, modernizált technikával és anyaggal lehet sikeresen védekezni. Az 1954. évi rendkívüli dunai árvíz alatti védekezés ezeknek a közhelynek is tűnő feltételek szükségességét egyértelműen alátámasztotta, de egyben megmutatta, hogy ezek a feltételek 1954-ben nem, vagy csak részben, vagy nem időben álltak fenn. Először általánosságban elég csak azt értékelni, hogy az 1954-es árvíz során a szakadások a Szigetközben, tehát a magyarországi Duna-szakasz felső részén következtek be. Szigetközben az árvíz fogadására kevesebb idő állt rendelkezésre, mint a Duna középső vagy alsó szakaszán. A Szigetközben a védelemvezetés pedig csak az első napokban (július 12-13.), a rajkai zsilip alatti buzgár (talajtörés) ellen akkor védekezett sikeresen, amikor még volt védekezési anyag, kellő felszereltség és a kimerültség sem volt oly nagyfokú. Ezt a mai szemmel megtett sommás értékelést természetesen a részletek elemzésével finomíthatjuk, de az akkori tapasztalatok s értékelés alapján is feltétlenül komoly tanulság: az árvízvédelem fejlesztését, a védekezés szervezetének állandó korszerűsítését Magyarországon soha egyetlen pillanatra sem szabad gyengíteni, háttérbe szorítani.