Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Pados I.: Negyven éve üzemel a tiszalöki-vízlépcső

362 Pados Imre hóban tárolt vízkészlete halmozódott fel. Az elvégzett szimulációs számítások alapján 2400-2600 m

3/s-os árvízi vízhozam kialakulási valószínűsége 30%-ra tehető. Ezen túlmenően a két torlasz még tovább 3 300 000 m

3 jég visszafogásának, illetve a két torlasz összeépülésének veszélyét is jelentette. A tapasztalatokra hivatkozva, szükséges a tiszai jégjárással kapcsolatos elemző kutatómunka tovább folytatása és befejezése, amely javaslatokat adna az építményi és üzemelési beavatkozásokra, a jégvédelmi szabályzat esetleges módosításaira. A duzzasztómű és hajózsilip, kisebb felületi károsodások kivételével jól viselték az igen nagy tömegű és hosszú időn át tartó jégzajlást. A jégtörés megkezdése előtt nehéz munkát jelentett az oldalkamrák, görgőkocsik, valamint a hajózsilip támkapunak, tiltónak jégtelenítése. A vízminőségi viszonyok alakulását elemezve, megállapítható volt, hogy az 1978ig a Tiszalök-Bodrog-torkolat közötti szakaszon a vízlépcső duzzasztó hatása a vízminőségben nem okozott különösebben észrevehető változásokat. Ipari és mezőgazdasági hasznosítás szempontjából általában I., míg közületi és halgazdasági hasznosítás szempontjából II. osztályú kategóriába tartozott. A minőségben észlelt eltéréseket a Bodrog erősebben változó és kedvezőtlenebb állapotokról tanúskodó vízminősége okozhatja. A duzzasztó előtt lelassuló vízben sem lehetett olyan kedvezőtlen változásokat megfigyelni, melyek általában lassan áramló folyószakaszokon megfigyelhetők. Az utóbbi években, főleg az aszályos vagy aszályba hajló nyári hónapokban kedvezőtlen folyamatok voltak regisztrálhatók, elsősorban a folyó oxigénháztartásában. Ezt a minőségi változást elsősorban oxigén túltelítettség és rohamosan növekvő algaproduktum kíséri. Az elmúlt évek vízminőségromlását kedvezően tudtuk befolyásolni a Tiszalöki-vízlépcsővel úgy, hogy felső vízátbukással a folyó vizét levegőztettük. 4. Összefoglalás Az Alföld temiészeti adottságai kiváló lehetőséget nyújtanak a mezőgazdasági tennelés számára. Az időnként megjelenő belvíz, valamint a nagy hőséggel párosuló hosszantartó szárazságok, aszályok azonban súlyos gazdasági következményekkel járhatnak. A szélsőséges vízállapotok káros hatását többek között vízrendezéssel, illetve öntözéssel lehet mérsékelni. Az utóbbi több mint 10 évben főként az aszály pusztító hatásával kellett szembenézni, így az öntözés szerepe felértékelődött. Az aszálykár mértéke 1990-94 között országosan és évenként a 40-50 Mrd Ft-ot is elérte (Pálfai 1993). Ezek a gazdasági károk a tiszalöki és a hozzá hasonló vízkészletteremtő, szabályozó, hasznosítást elősegítő, víziút bővítő vízgazdálkodási létesítmények nélkül felbecsülhetetlen méreteket érhettek volna el. A károk enyhítésében nagy szerepe volt annak is, hogy a tiszalöki vízlépcső építményi részei - a rendelkezésre álló szűkös fenntartási keretek ellenére is - nagyobb meghibásodás nélkül megfelelően működtek, állapotuk kielégítő. Üzemeltetést akadályozó, vagy a biztonságos üzemet veszélyeztető