Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
4. füzet - Pados I.: Negyven éve üzemel a tiszalöki-vízlépcső
Negy\>en éve üzemel a Tiszalőki-vízlépcső 359 - A duzzasztási határ közelében az alapvízi és középvízi szelvény, a nagy feliszapolódás ellenére, növekedett. A kezdeti nagymértékű hordaléklerakást követően, a víznek olyan elragadó ereje keletkezett, hogy a lerakott hordalékot újra meg tudta bontani és alsóbb szakaszra szállítani. Ezen kívül a partomlásból a mederbe jutott anyag időnkénti további szállítására, átrendezésére is sor kerül, ami állandó mederváltozást eredményez. Az eddigi mederváltozások arra engednek következtetni, hogy a felső szakaszon, a duzzasztási határ környezetében a vízjárás által vezérelve váltakozva fog a feliszapolódás feljebb helyeződni, illetve lejjebb csúszni. A mederszakaszok szűkülő, vagy bővülő tendenciáját az időszak vízbősége, illetve aszályos jellege határozza meg. A duzzasztott folyószakasz két belvízvédelmi területet érint: a taktaközit, valamint a bodrogközi belvízrendszert. A taktaközi belvízrendszer érintett szakaszain az uralkodó terepszint 94,0-95,0 m A.f., ami a folyótól távolodva 92.5-93,0 m A.f-i értékre süllyed. A Bodrogközben 95,0-97,0 m-es part menti, illetve 94,0-95,0 m A.f-i belső szintek találhatók, a 94,5 m A.f. duzzasztási szinttel szemben. Az érintett területeken a felszín legnagyobb részét főleg óholocén öntésföldek, réti agyagok borítják. A vízrendszemek a légköri csapadékkal és a felszíni vizekkel való kapcsolata szoros. Az alacsonyabban fekvő területeken érvényesül a vízfolyások duzzasztó és leszívó hatás;!. A talajvízszint legnagyobb értékei március-április hónapban, legkisebb értékei pedig október-november hónapban jelentkeznek. A folyótól távol eső területeken a folyók a talajvízjárásban kevésbé éreztetik hatásukat. A folyókhoz közel eső területek talajvízkútjainak vizsgálatánál megállapítható, hogy a talajvíz igen érzékenyen reagál a folyóvízállásokra. Ennek oka a folyókhoz való közelségen túlmenően a jó vízvezető réteg jelenléte. A duzzasztómű 1954. évi üzembehelyezése után a talajvízállás a part menti sávokban 0,5-1,0 m-rel magasabb átlagos talajvízszintértékeket mutatott, mint az 1954 előttiek. A talajvízszint megemelkedése azt jelenheti, hogy a talajok vízfelvevő képessége a téli félév folyamán 30-50 mm-rel csökkent. A belvízi elöntés veszélye ennyivel kevesebb csapadék esetében is jelentkezik, illetve a belvízszivattyúzás igénye ennyivel növekszik. Természetesen ez csak olyankor fordulhat így elő, amikor a belvíz a folyók vízjárásától függetlenül alakul ki. A folyók felől történő vízáramlás ugyanis mindenképpen feltölti az alsó talajrétegeket. A duzzasztás hatása Révleányvár térségében már kevésbé érvényesül, ezért ott a talajvízjárás jól követi a Tisza vízállás változásait. Az elmaradt belvízrendezési munkákat, szivárgó építéseket mind a Bodrog-, mind a Taktaközben mielőbb el kell végezni. Az utóbbi években viszont а talajvízészlelési adatok azt mutatják, hogy a hatásterületen a talajvízszint 0,5-1,0 m közötti értékben lesüllyedt, összhangban az ország egész területén jelentkező talajvízszint-süllyedéssel. A Taktaköz duzzasztás által érintett területein az első lépcsőben a belvizeket a Kopasz-hegyről érkező külvizektől kell külön választani, amit megfelelő belvízi fejlesztésnek kell követni. A Taktaköz alsó részét a kiskörei duzzasztás érinti. Annak hatásvizsgálata alapján kell a szükséges beavatkozásokat programozni. A Kiskörei-vízlépcső természetesen befolyással van a nagyvizek levonulására is 0Csoma-Szilágyi-Zborai 1967). A vízlépcső szelvényében az eddig észlelt H ma x =
