Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, IJÍXVl. évfolyam 1994. évi 3. szám JAVASLAT A DUNA-TISZA KÖZI HÁTSÁG MÉLYSÉGI VÍZKÉSZLETÉNEK PÓTLÁSÁRA NEMERE PÉTER Bár az Alföld mélységi vízkészletének veszélyeztetettsége tíz-húsz éve ismert, a csökkenés okainak feltárása csak a közelmúltban történt meg (Major-Neppel 1988, Berényi-Erdélyi 1990, Davideszné 1992, Pálfai 1992, Szilágyi-Vörösmarty 1993). Ma már nem vita tárgya, hogy nincs és nem is lehet egyensúly a beszivárgás és a jelenlegi felhasználás között. A mezőgazdaság ültetvényeinek károsodása a talajvízszint csökkenése miatt már megkezdődött, és viszonylag rövid, 50 éves időtávlatban valószínűsíthető egyes helyeken a rétegvízre alapozott ivóvízellátás ellehetetlenülése. A kialakult helyzet beavatkozást kíván. Ennek szükségességét akkor is fel kell vetni, lia tisztában vagyunk a vízügyi szakma méltatlan társadalmi hitelvesztettségével. Ha nem tennénk, az később valóban alapot adnia hitelvesztésre. Vízpótlásra vonatkozó javaslatunk lényege az, hogy a talajvizet, - amely a rétegvízpótlásra szivárog el - dúsítani kell, azon a helyen, ahol ez a legnagyobb hatékonysággal lehetséges, a Duna-Tisza közén, a Homokhátságon. A talajvízdúsításhoz rendelkezésre áll a Duna szabad vízkészlete. Szállítására legalkalmasabb megoldás a Duna-Tisza Hajózó Csatorna lenne (Nemere 1988). A megépítés szorgalmazása azonban jelenleg irreális célkitűzésnek látszik. Helyette átmeneti megoldásként, - a tapasztalatszerzés igényét is kielégítve - a Homokhátság meglévő Duna-irányú belvízelvezető csatornáinak átépítését javasoljuk (1. ábra). Öt ilyen csatorna van. A Kunadacs-Fülöpházi Csatorna a Kondor-tó és a Kurjantó árapasztója, az Izsák-Ágasegyházi Csatorna az ágasegyházi-orgoványi rétek árapasztója, a Kolon-tavi Csatorna a Kolon-tó árapasztója, az ún. VII. Csatorna a soltvadkerti Büdös-tó és aTázlár környéki tavak (Lázár-tó, Szarvas-tó, Nagy-tó) árapasztója, a Rekettye-Bogárzó Csatorna a Kiskunhalas-Kecel környéki belvizek elvezetésére szolgál. Ezek a csatornák tíz éve szárazak már. Ha időszakosan mégis a lefolyást szolgálnák az ma már inkább kár lenne mint haszon, hiszen azt a csapadékvizet vezeüiék el, amely természetes módon beszivároghatna. E belvízcsatornák a Homokhátság magas fekvésű területeiről indulva gravitációsan működnek. A keresztezési műtárgyak többsége cl van látva zsilipekkel. A meglévő rendszer tehát minden átalakítás nélkül bögézhető. Célszerű lenne, lia a zsilipek zárva tartásával az üzemeltető a mederbe jutó legkisebb természetes hozamot is visszatartaná és felhasználná a medret a beszivárogtatásra. Az átépítés az egymás felett elhelyezkedő bögék szivattyús töltését tenné lehetővé, gyakorlatilag kettős rendeltetésűvé téve a csatornákat. A csatornák mentén az öntözésre mindenütt igény van (szőlő és gyümölcs ültetvények). Vizet és energiát kell hozzá biztosítani. Л kézirat érkezett: 1994. IV. 15. Nemere Péter oki. építőmérnök a Dél-Báes Megyei Vízmű Vállalat nyugalmazott igazgatója.