Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Hankó Z.-Alföldi L.-Starosolszky Ö.: A Felső-Duna és a Szigetközi hdirológiai jellemzőinek megváltozása a dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése nyomán

Л Felső-Duna és a Szigetköz hidrológiai jellemzőinek megváltozása. 31 van), a Hansági-csatorna, a Rábca, a Lajta és Mosoni-Duna vízfelszíngörbéi megfelelő éltékeit rendelve a dtmai vízhozamhoz. A hosszú idejű átlaghoz tartozó eredmény a 11. ábrán látható. Az ábra a külön, egymástól lényegében véve függetlenül elvégzett csehszlovák és magyar vizsgálatok eredményeit illeszti össze. A Csallóközre és a Szigetközre vonatkozó, egymástól függetlenül elvégzett vizsgálatok eredményei kiválóan illeszkednek a Dunánál, tehát a Duna tengelyvonalával egybeeső függőleges szimmetria felület feltételezése megalapozott volt és jogosnak látszott (e vizsgálatok eredményeit azonban terheli a permanens esetre vonatkozó véletlen hiba kozkázata). Nem hallgathatjuk el, hogy a Duna felszíngörbéje a két (csehszlovák és magyar) szivárgási vizsgálatnál egyformán felhasznált perem-feltétel volt, tehát jó lenne a szinimetria-feltélel indokoltságát további (pl. vízháztartási mérleg) vizsgálattal is alátámasztani. Ez a szimmetria-feltétel az összes többi szimulációs vizsgálat nézőpontjából is alapvető kérdés. Az újabb ismeretek birtokában numerikus matematikai modell segítségével a vizsgálatokat megismételtük (VITUKI 1993/5). A modell nem egyenlő sűrűségű rácshálózatú. Minden egyes sarokpont hordozta a jellemző adatokat (terepszint, függély mélysége, szivárgási tényezők a függélyben, felületi beszivárgás és párolgás, peremértékek, a belső vízfolyásokból adódó határértékek, vízkivételek stb.). A rács 17 472 rácspontját kellett adattal ellátni. A modell bearányosítása során 2000 m

3/s dunai vízhozamhoz tartozó felszíngörbe mellett elsősorban a szivárgási tényező finomításával sikerült a modcllbcli vízfelszínt a természetben észlelthez ± 0,06 m szórással hozzáileszteni, ami ± 0,11 m kockázati tartományt jelent (VITUKI 1993/5). Az eredmény a 121a ábrán látható. Ezen ábrán látható ekvipotenciális görbesereget egybevetve a 11. ábrán láthatóval megállapítható, hogy a nagymértékben eltérő peremfeltételek ellenére a két ábra közötti eltérés elhanyagolható; különösen akkor, lia figyelembe vesszük, hogy mindkettőre érvényes a véletlen hibákból származó kockázati tartomány. A dunacsúni vízlépcső üzembe helyezése előtti állapot jellemzéseként még egy vizsgálati eredmény tarthat érdeklődésre számot. Felmerült a kérdés, hogy mi a hatása annak, ha a víztartó rétegből 1 millió m

3/d vízhozamot termelnek ki (pl. ivóvízellátást célra). Az 1 millió m

3/d = 11,57 m

3/s-nak felel meg, ha egyenletes kitennelést tételezünk tel. E vizsgálatok kapcsán pontosítottuk a Dunából vaó beszivárgás mértékét is, ami 8,6 m

3/s-ra adódott. Mivel a csapadék és a párolgás különbsége (ami a talajvizet táplálja) 0,8 m

3/s vízhozammal egyenértékű, ezért a felszín alatti víztartó átlagos bevétele 9,4 m

3/s. Tehát a 11,6 m

3/s vízkitermelés 2,2 m

3/s többletbevételt igényel. E többletbevétel csak úgy jöhet létre, lia a kitemiclés hatására a 121a ábrán látható talajvíz-felszínhez képest regionális depresszió alakul ki és ez megnöveli a Dunából beszivárgó vízhozamot. A modell szerint kialakuló depresszió mértékéről és terület eloszlásáról a 13. ábra ad áttekintést. Mint látható, a legnagyobb depresszió meghaladja a 6 m-t, s területi kiterjedése megközelíti a Rábca-Hanság-csatorna vonalát és a nyugati országhatárt. Ezzel kapcsolatban azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy lia a csallóközi oldalon nincs szimmetrikusan egy ugyanilyen vízkitermelés, akkor a Duna tengelyvonalában elképzelt „függőleges szimmetria felület" feltételezése nem áll meg. A modell „nem tudja", hogy az áramlás aszimmetrikus lett, hanem változatlanul feltételezi a szimmetriát. Ez azt jelenti, hogy lia csak a Szigetközben van vízkitermelés és a Csallóközben nincs,