Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Pálfai I.: Az Aföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe

Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe 287 A belvízi veszélyeztetettség mérőszáma összegzetten fejezi ki a belvízi elöntésben szerepet játsző valamennyi tényező hatását, így alkahrias arra, hogy segítségével számszerű objektivitással összehasonlíthassuk különböző területek belvízi veszélyeztetettségét. Megjegyzendő, hogy minél kisebb a vizsgált teriilet, a BV-re annál szélsőségesebb értéket kapunk. A két véglet: ha csak az I. kategória fordul elő (ekkor BV = 0,1), vagy ha az egész teriilet a 4. kategóriába esik (ekkor BV = 40). A belvízi veszélyeztetettség mérőszámát az Alföld összes belvízrendszerére közelítőleg kiszámítottuk (ATIVIZIG 1990). Bár az eredmények a térképsorozat legújabb változata alapján még pontosításra szorulnak, a leginkább veszélyeztetett rendszerek (BV 12) jegyzékét össze lehetett állítani (II. táblázat). Természetesen a fölsorolt rendszerekben is vannak kevésbé veszélyeztetett vagy belvízmentes részek, a föl nem sorolt többi rendszerekben pedig - kisebb foltokban - erősen veszélyeztetett területek. A félreértések elkerülése érdekében megjegyzendőnek tartjuk, hogy a belvízrendszerek gazdasági értékelésénél, a fenntartási és fejlesztési feladatok fontossági sorrendjének megállapításánál, a belvízi veszélyeztetettség területi mutatóján kívül más szempontokat és körülményeket is figyelembe kell venni, pl. a teriilet értékességét és a vízelvezető rendszer meglévő teljesítőképességét (Varga 1989). A belvízi veszélyeztetettség mérőszáma többféle kapcsolat vizsgálatára is fölhasználható. Például számításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogyan fiigg a BV-mutató a vizsgált térség tcmiészeti adottságaitól. Ezek szerint az Alföld belvízrendszerei eltérő veszélyeztetettségének kialakulásában legnagyobb szerepe a talajmik és a talajvízmélységének van (Pálfai 1987, ATIVIZIG 1990). A meghatározott kapcsolati egyenlet egyrészt alkalmas arra, hogy a belvízi veszélyeztetettséget olyan területekre vonatkozóan is megállapíthassuk, ahol nem állnak rendelkezésre döntési adatok, másrészt az is kimutatható, illetve előrejelezhető, hogy a belvízképződésre ható emberi beavatkozások (drénezés, öntözés, stb.) milyen mértékben változtatják meg a belvízi veszélyeztetettséget. 1R< )DALOM ATIVIZIG: A belvízi veszélyeztetettség és a természeti tényezők kapcsolatának feltárása, értékelése. 1990. évi beszámoló és összefoglaló az 1986-1990. évi munkákról (Témafelelős: Pálfai I.) Kézirat. AlsóTisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. 1990. Mika./.: A globális felmelegedés és magyarországi sajátosságai. Vízügyi Közlemények, I.XX1. évfolyam, 4. füzet. 1989. MTA.: Magyarország Nemzeti Atlasza. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetében. Budapest. 1989. Nagy L. 1982: A növénytermesztést gátló belvízveszélyes területek elhelyezkedése hazánkban. Földrajzi Értesítő, 31. évfolyam, 2-3. szám. 1982. NovákyR.: A lehetséges éghajlatváltozás hatása a belvizekre. Vízügyi Közlemények, I.XXV, évfolyam, 4. füzet. 1993. OVII: Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Mellékletek. Az Országos Vízügyi 1 livatal megbízásából készítette a Vízgazdálkodási Intézet (főszerkesztő: Varga M ). Budapest. 1984. Pálfai I.: Síkvidéki területek vízrendezésének értékelése. Összefoglaló az 1981. évi kerettervi vizsgálatokról. Kézirat. Szeged. 1981.