Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Hatfaludy B.: Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi közmű ellátásában

264 Halfaludy Bálint Allami tulajdonú vízi közmüvek létrehozása ezért legfeljebb csak átmeneti jelleg­gel lehet indokolt és csakis ott, ahol a nem állami tulajdonlás feltételei - például az üzemeltetés színvonala szempontjából - még kellően nem rendezettek. Már létrehozott állami tulajdonú vízi közmű állami tulajdonban tartása pedig csakis addig indokolt, amig az érdekeltek részére nem adható tulajdonba. 2.2. A vízi közművek működtetése A volt tanácsi gazdaságban szerzett tapasztalatok alapján fel kell tételezni, hogy a helyi önkonnányzatok nem lesznek érdekelve abban, hogy az állatni tulajdonú vízi közművek üze­meltetése során jelentkező sajátos kapcsolódó kérdések (pl. a szennyvízbirsággal, csatorna­bírsággal, a szennyvíztelepekről kikerülő iszapok és rácsszemét elhelyezésével valamint a folyékony hulladék fogadásával összefüggésben stb.) megoldására önszántukból törekedje­nek és ennek során nagy segítőkézséget és rugalmasságot tanúsítsanak. 2.3. A szolgáltatás költségei és díjai 2.31. A szolgáltatási költségek alakulása. Az üzemeltető szervezetek számának növekedése kísérőjelenségeként fokozódik a szolgáltatási szervezetek működési költ­ségeinek a szórása, és a szervezeti nagyság csökkenésével egyre kevésbé van lehető­ség az esetleges díjfeszültségek területi keresztfínaszírozással történő mérséklésére . Lehet, hogy a szocializmustól örökölt mammutszervezetek szétesése a gazdasági átalakulásnak tipikus kísérőjelensége még azokon a területeken is ahol a nagy, integ­rált szolgáltató szervezetek kialakulása a jövő útja,- talán a „nagypéntek nélkül nincs feltámadás" elvének megfelelően - de nem feltétlenül szükséges jelenség. Mindenesetre az NSZK sikeresen szabályozta ezt a folyamatot (BWUB 1991) : a volt NDK területén létrejött új szövetségi államokban az 1939. június 7-től hatályos céltársu­latokról szóló törvény (ZWECKVERBANDGESETZ) kényszertársulatokra vonatkozó elírásai alapján az állami tulajdonú üzemeltető szervezeteket és vagyonukat úgy adták az ellátásban részesül települések önkormányzatainak közös tulajdonába, hogy azt csak va­lamennyi társtulajdonos beleegyezésével szabad megbontani (PROJEKT). 2.32. A szolgáltatás díjmértéke, tartalma. Sajátos és tulajdonosszemléletű maga­tartás jellemzi az olyan kérdések önkormányzati megközelítését is, mint a szolgáltatási díj nyereségtartalma, a fejlesztési feladatok finanszírozására is módot adó díj. Az önkonnányzatok érdekeltsége a tulajdonukat képező vízműlétesítmény gaz­daságos, vállalkozásszerű működtetésében magától értetődő. Az erre figyelemmel ki­alakított szolgáltatási díjak felső határát igazából csak az motiválja, hogy az önkor­mányzatoknak nem csak a vízműlétesítmény, hanem vizet fogyasztó és a szolgáltatásért díjat fizető óvoda, iskola is a tulajdonát képezi. Továbbá, hogy a tele­pülések lakói nem csak víz-csatornadíjat fizető állampolgárok, hanem választópolgá­rok is. Ott azonban, ahol a települést állami tulajdonú vízműlétesítmény látja el, annak

Next

/
Thumbnails
Contents