Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Hatfaludy B.: Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi közmű ellátásában

Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi köz;nlí ellátásában 255 1975-ig az országos díjkiegyenlítés szaldója - ha évente csökkenő mértékben is - de pozitív volt. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban bekövetkezett cserearányromlás kivédhetetlen begyűrűzése következtében meginduló inflációs folyamatok a díjkiegyenlítési kassza korábban felhalmozott tartalékait szinte pillanatok alatt felemésztették. A díjkiegyenlítési kasszára fokozódó nyomás csökkentésére hozott új intézkedések, (mint pl. a vállalatok egyéb tevékenységei - építőipar stb. - nyereségének a figyelembevétele a díjkiegyenlítésnél), valójában csak átmenetileg enyhítették a kialakult feszültségeket. 1978 után egyre gyakrabban vált szükségessé a termelői díjkategóriák módosításával a szolgáltatási díjszint általános növelése. A lakossági víz-csatornadíjak emelése lényegében 1988 végéig tilos volt, a szolgáltatásban pedig szakmai keresztfinanszírozásra (a településekben működtetett vízi közműkapacitások mintegy 40%-ban ipari létesítmények ellátását szolgálták) az ipari termelés gazdasági hatékonyságának javításához fűződő általános érdekek miatt nem kerülhetett sor. Ezért a lakossági díjak szintentartása csak azon az áron volt lehetséges, hogy az állami költségvetésből gyors ütemben fokozták a lakossági szolgáltatásokhoz nyújtott támogatást, amely 1989-re elérte a korábban elképzelhetetlen évi 10 milliárd Ft-ot. Ez mellett is elkerülhetetlenné vált a szolgáltatás műszaki- gazdasági hátterének a lecsupaszítása (a rekonstrukciók, az állóeszközfenntartások stb. halasztása), általában olyan fejlesztés- és működtetéspolitika érvényesítése aminek következtében a szolgáltatásban a nyomott költségszintek általánossá váltak. Ennek ellenére nem vált lehetővé annak elkerülése, hogy nemzetközi összehasonlításban jelentős technikai-technológiai lemaradás alakuljon ki, amelynek a társadalom előtt leginkább ismert „közműolló probléma" csak az egyik összetevője (5. ábra). Az üzemeltető szervezetek körében az integrációs folyamatok 1975 körül leálltak, és a centralizációs folyamatok is lelassultak, már csak néhány átrendeződés következett be (pl. a Komárom megyei Vízmű és Csatornamű V. átvétele a tanácsi gazdaságból a minisztériumi gazdaságba és átszervezése az ÉDRV-vé stb.) 1980-1985 között véglegesedctt a hazai üzemeltető vállalati kör: 5 minisztériumi irányítású, ún. regionális vízmű vállalattal és 28, a tanácsi gazdaságban működő ún. tanácsi víz-csatornamű vállalattal. Az időszak végére lényegében több, mint 10 éves üzemeltetési szervezeti stinkturák jellemezték a magyar vízi közműellátást. Az integrálódási folyamai itthoni leállásával szemben Európa szerte továbbfolytatódott az integráció és az időszak végére általánossá vált, hogy 2-3 magyar tanácsi vállalat üzemelési területének megfelelő nagyságú térség - lényegében 1-3 magyar megye - vízi közműveit működtetik az egyes szakvállalatok. így az időszak végérc jelentős és számunkra hátrányos eltérés alakult ki a magyar és a fejlett európai országok vízi közmű szolgáltatásában az üzemeltető szervezetek nagysága és működési hatékonysága tekintetében. 1.4. A vízi közműellátás a szocialista gazdasági rendszer összeomlásának az. időszakában 1988 végére a magyar polit ikai vezetés és a kormányzat döntései alapján az egyes tárcáknál felgyorsultak mindazok az elemzések, vizsgálatok amelyek a gazdaság ha-